Építészet-terápia

David Pearson: 
A TERMÉSZETES HÁZ KÖNYVE. 
Hogyan teremtsünk egészséges, kiegyensúlyozott 
és környezetbarát otthont, Park Kiadó, 1998
(The Natural House Book. Creating a healthy, harmonious, 
and ecologically-sound home environment) 
London: Conran Octopus Limited, 1989

Mondhatjuk bestsellernek, de nevezhetjük a téma klasszikusának is: kilencéves késéssel végül magyarul is megjelent David Pearson könyve. Az ökologikus építészettel foglalkozók szűk köre már régóta ismerte, használta és hivatkozott rá, pedig a könyv elsősorban a laikusoknak szól. "A természetes ház könyve a holnap házának kézikönyve: bemutatja, hogyan tervezzük meg otthonunkat, amely a testnek egészséget, a léleknek békét ad, és összhangban van a környezettel. Gyakorlatias, ihlető és ötletgazdag" - kínálja magát a hátsó borító szövege. Otthontervezési segédlet, amely azonban messze több, mint az e tárgyban fellelhető, látványos fotókat közlő, szokásos lakberendezési tanácsokkal, vagy építőipari alapismeretekkel szolgáló kiadványok. David Pearson könyvének újszerűsége teljességre törekvő szemlélet- és tárgyalásmódjában rejlik. A természetes ház könyve a teljes házról szól, amely a külső természet és a házban lakó ember testi-lelki egészségét egyaránt szolgálja. A természetes ház építésze takarékosan bánik a természeti erőforrásokkal, minimálisan szennyezi a környezetet (környezetbarát otthon), igyekszik felmérni és kiküszöbölni az ember egészségére veszélyes anyagokat (egészséges otthon), és a megfelelő terekkel, formákkal, színekkel, szagokkal stb. olyan helyeket hoz létre, ahol jól érezzük magunkat (kiegyensúlyozott otthon).
A könyv három részre tagolódik. Az elsőben a természetes ház különböző történelmi korokból és földrészekről vett pozitív példáit a veszedelmes ház elsősorban a nyugati ipari-fogyasztói társadalomból származó negatív példáival szembesíti a szerző, mintegy megindokolva az új szemléletmód, az ökológiai megközelítés szükségességét. A részletes elemzésre a könyv négyötödét kitevő második és harmadik részben kerül sor: a második rész az otthon alkotóelemeivel foglalkozik, míg a harmadik a tereket veszi sorra. Az otthon alkotóelemeiként a könyvben egyenlő súlyt kapnak a működéshez szükséges folyamatok és az anyagok. A környezetbarát építés, a természetes ház alapelve, hogy minél inkább belesimuljon a természet körforgásába, vagyis minél kevesebb (lehetőleg megújítható) nyersanyagot és energiát használjon, és közben minél kevesebb szennyező anyagot, szemetet termeljen. David Pearson a ház életfolyamatait az ökoépítészeti szakkönyvekből ismerteknél tágabb körben vizsgálja. Elemzi az energiafolyamatokat (fűtés, hűtés, hőtárolás stb.) és az energiatakarékossági technikákat (napterek, napkollektorok, hőszigetelés, hőtárolás, árnyékolás, növényzet stb.). Foglalkozik a víztakarékosság eszközeivel (az esővíz és a szürkevíz hasznosítása, víztisztítás stb.), a levegő minőségét befolyásoló tényezőkkel (külső és belső gázok, gőzök, szellőztetés, szagok és illatok), a káros zajok csökkentésének és a kellemes hangok létrehozásának módjaival, a természetes és mesterséges fény élettani és lelki hatásaival, a színek szerepével. A szerző minden folyamatot hasonló felépítésben tárgyal: a problémák, a veszélyforrások felsorolása után a lehetséges megoldások következnek, s ezek az ajánlások ritkán állnak meg a szigorúan vett építészeti, épületszerkezeti megoldásoknál. A kellemetlen zajok ellen például nemcsak az ablakok kettős üvegezésével, vagy a dús utcai sövény telepítésével lehet védekezni, hanem például azzal is, ha tekintettel vagyunk szomszédainkra, s éjszaka nem fúrunk falat. A közvetlen és közvetett építészeti ötletek mellett jó pár tanácsot kapunk viselkedésünk, életmódunk és szemléletünk megváltoztatására is. Fontos, hogy milyen házban lakunk, de legalább olyan fontos, hogyan lakunk benne.
Az anyagok sorra vételénél ugyanezt a teljességigényt tapasztaljuk. A fejezet címe a magyar fordításban Építőanyagok, pedig a tényleges tartalom, ahogy azt az eredeti Materials is mutatja, tágabb ennél. A hagyományos építőanyagokat (kő, üveg, fém, föld, fa) nemcsak építőanyagként, hanem a házban, környezetünkben előforduló számos egyéb alkalmazási formájukban is vizsgálja, miközben a lakásban használt sok már anyagot is bemutat. A fém így például nemcsak mint az épületek acél tartószerkezete, vagy az ereszcsatorna jelenik meg, hanem mint a lakásban található fémberendezések és fémtárgyak: a mosogatótól a fém konzervdobozig, de szerepel a sorban a nád, számos textil-alapanyag, a toll, a bőr és a szőr is, ami túl a nádkunyhókon és a jurtán, ma inkább az épület belsejében, használati tárgyként jelenik meg. Az értékelés alapja az anyagoknál is az, hogy mennyire mondhatóak környezetbarátnak és az emberi egészségre ártalmatlannak.
A természetes ház harmadik része a terekkel foglalkozik. A folyamatokon és az anyagokon túljutva a szerző az épület, a lakás tereit veszi sorra, immár rátérve a szűkebben vett építészeti-belsőépítészeti tanácsokra: hogyan alakítsuk ki az egyes helyiségeket? A könyvnek kétségtelenül ez a legjobb része, talán azért, mert a szerző szakmája szerint építész, s egyben ez az, amelyik kilenc év múltán sem vesztett semmit aktualitásából és friss szemléletéből. Bár a fejezetek sora a lakás helyiségeinek jól bevált funkcionális felosztására épül (lakószoba, hálószoba, konyha, fürdő stb.), már a címek is mutatják, hogy többről van szó: Lakótér, Hálótér, Konyhatér, Fürdőtér, Az egészség terei, Zöld tér. A lakószoba David Pearson felfogásában több, mint egy falak határolta helyiség: tér, ahol lakunk, a "lakás" tere, élettér. A kétségtelenül a heideggeri egzisztencializmus inspirálta szemléletből nagyon is gyakorlati javaslatok következnek. Az egyes tereknél felsorolt, a test, a lélek és a környezet békéjét szolgáló ötleteket mindig egy rajzos illusztrációval kísért összefoglalás zárja. A lakás tereinek elemzésénél, a kritériumok felsorolásánál A természetes ház könyvében ismét meghatározó szerepet játszik az életmód. A természetes házban természetes életet élő lakónak például szükségszerűen nagyobb a konyhája. Nemcsak azért, mert több, esetleg házilag termelt friss termékkel dolgozik, nemcsak azért, mert ügyel a szelektív hulladékgyűjtésre, hanem azért is, mert a természetes konyha a lakásnak nem elválasztott része, mellékhelyisége, hanem egyben családi lakótér is. A természetes életmód fontos eleme a személyes egészség, amelyről két fejezetben is szó esik. A fürdés a teljesség szemléletében nem csupán tisztálkodás, hanem a test ellazulása és a lélek felfrissülése is, ami időt és helyet kíván, így aztán a fürdőtér témájához nemcsak a kád mérete tartozik hozzá, hanem a különböző vízkúrák, pezsgőfürdők és fürdősók kínálata, illetve a helyiség megvilágítása, vizuális kapcsolata a külső térrel. Az egészség terei, amelyekben mozogni, vagy éppen relaxálni lehet, külön fejezetet kaptak a könyvben, kiegészítve néhány újabb, vagy éppen ősi módszer (aerobik, jóga, masszázs, meditáció stb.) ismertetésével.
A természetes ház könyve mindezt összegyűjti, ami fontos lehet annak, aki környezetével és magával harmóniában szeretne élni a lakásban, aki nem kirakatnak, hanem "enyhhelynek" tekinti azt. A könyv ebben segít: építészet-terápia.
David Pearson minden tekintetben teljességre törekszik, ami a könyv már többször is említett érdeme, de olykor kárára is van. A szerző az építészeten belül, de azon túl is számos dolgot érint, s ezekről olykor felszínesen, olykor meg éppen feleslegesen részletezően ír. (A vakolatok fajtáit egyetlen rövid bekezdésben sorolja fel, miközben a házi csirizkészítéshez részletes leírást kapunk.) Az összefüggések fontosságát hangsúlyozva bizonyos témák és veszélyforrások újra és újra felmerülnek, ami néha fölösleges ismétléshez vezet: az aeroszolok például kilencszer, a CFC-gázok nyolcszor kerülnek szóba.
A könyv magyar kiadása szinte tökéletesen követi az eredetit. A tipográfia a kiadvány szerves része, az ábrák és a képek helye gondosan meg van választva, a sok és vonzó fénykép a vásárlók megnyerésének legfőbb eszköze. Nemcsak a formához, a tartalomhoz is szigorúan ragaszkodtak a szerkesztők, amiből viszont adódik néhány probléma. A könyv végén, a 282-283. oldalon található Ajánlott irodalom anyaga megegyezik az eredetivel, vagyis 1989 előtti, angol nyelvű könyveket sorol fel. Felhasznált irodalom címszó alatt viszont a 291. oldalon újabb tizenöt angol könyv címe szerepel 1988 és 1996 közötti kiadási dátummal, az irodalom aktualizálása így, ha kissé furcsa is, de megtörtént. (A sajnos szegényes, és ráadásul csak részkérdésekkel foglalkozó magyar nyelvű irodalom hiányát csak zárójelben említem.) Ennél nagyobb gond, hogy a kilenc évvel ezelőtti kiadás szövegében sem történt semmi változtatás, így abban benne maradt néhány olyan utalás is, amely már nem érvényes. CFC hajtógázos flakont ma már legalábbis nálunk és még 65 országban nem lehet kapni, vagy például a 25. oldalon ígéretes jövőbeni kísérletként említett Bioszféra II. (nem 11., mint ahogy nyilvánvaló elírásként a könyvben szerepel) program is lezajlott, s kudarcba fulladt 1993-ban.
A könyv két ponton mégis változott az eredetihez képest. Az angol kiadásban is szereplő címtárat a hazai viszonyokra állították össze, vagyis az érdeklődő némi támpontot kap, hogy merre induljon el. A szerkesztők dolga nem volt könnyű, hiszen amíg az ökologikus építés nem üzlet, addig gyártó is alig van, s ha nincs gyártó, a vállalkozó kedvű megrendelő is könnyen elbizonytalanodik. A címtár az első és kétségtelenül a legnehezebb lépés volt ahhoz, hogy valami elkezdődjön. Érthetetlen viszont, hogy miért kellett új külső borítót tervezni a könyvhöz (amelyről ráadásul a szerző bemutatása is lemaradt), megjelenéséből így elveszett minden egyediség és összhang a belsővel, pontosan illeszkedik viszont a Park Kiadó kiadványainak a sorába.
Nagy öröm, hogy A természetes ház könyve végre megjelent magyarul. A laikusok kaptak egy külsőleg is igényes kiállítású, de szemléletében a szokásos építészeti-lakberendezési divatlapoktól gyökeresen különböző, jól használható és elgondolkoztató forrásmunkát, a szakmát még tanuló és már gyakorló építészek pedig egy olyan színvonalas építészeti könyvet, amely maradéktalanul alkalmas annak az elterjedt tévhitnek az eloszlatására, hogy a környezettudatos, ökologikus építészet pusztán épületszerkezeti és épületgépészeti probléma.

Simon Mariann