Farkas Ildikó, Erdei Eszter, Magyar Donát

A környezet és az ember 
ökológiai integritásának zavara: 
az allergia és a parlagfű


Az allergiás betegek száma Magyarországon is igen gyors ütemben növekszik, amelyben a már kialakult nyugati típusú civilizációnk mellett szerepet játszik a környezeti allergének elszaporodása is. A légúti allergiás kórképek fő kórokozója a parlagfű. Térhódítását immunrendszerünk egyensúlyának felborulása mellett elősegítette a természetes környezet harmóniájának megbomlása, a helytelen mezőgazdasági gyakorlat, az elhanyagolt, gyomos területek kialakulása. A parlagfű visszaszorítására komoly erőfeszítések történtek a lakosság, a hatóságok, a sajtó részéről, de amíg egységes fellépés nem történik, addig a betegek számának további növekedése várható.

Farkas Ildikó

Évek óta megfigyelt jelenség az allergiás betegségek számának növekedése világszerte és Magyarországon is. Az abszolút számok, amelyek elérhetők, csak a jéghegy csúcsát mutatják, mert nem minden allergiás beteg fordul orvoshoz, például a szénanáthát sokan évekig nyári meghűlésnek tekintik. A betegstatisztikák, a morbiditási adatok azért nem tükrözik a valóságot, mert az allergiás betegségek bejelentése nem kötelező. Amit biztosan tudunk, az a gondozásba vett asztmás betegek száma. 1975-ben 5188 beteget tartottak nyilván, 1985-ben már hétszer annyit, 1998-ban annak hússzorosát, 107043 főt (Pataki és mtsai. 1999). Az asztmás betegek körében évek óta változatlan arányban - 60-70 százalékban - fordulnak elő azok, akikről tudjuk, hogy mely külső kóroki tényezők (pollen, gombaelem, atka, vegyszer stb.) játszanak szerepet a betegségük kiváltásában. 

MEGVÁLTOZOTT KÖRNYEZET, MEGVÁLTOZOTT ÉLETMÓD

Az allergiás betegséget kiváltó, fehérje természetű vegyületek, vagy fehérjéhez kötődő fémek, kis molekulasúlyú anyagok nagy része évezredek óta előfordul a környezetünkben. A fák virágporszemeket szóró barkái, a fűfélék és az őszi gyomok virágai őseinket is elkísérték életük során, mégsem tudunk nagyszámú allergiás betegségről a régmúltból, csupán egy-egy irodalmi, történeti feljegyzésből ismerjük ritkaságszámba menő előfordulásukat (például II. Richárd eperallergiája). Számos, a legutóbbi években gyártott vegyszerről ma már tudjuk, hogy allergiát vált ki, például az ételekbe, kozmetikumokba kerülő festékek, színezékek, tartósítószerek, ételízesítők, vagy a munkahelyi környezetben előforduló ártalmas anyagok, mint amilyen a toluén-di-izo-cianát. Ezen vegyületekre szervezetünk méregtelenítő rendszere nincs felkészülve, és ez is egyik oka lehet annak, hogy akinek öröklött hajlama van az allergiára, az túlérzékenységi reakcióval válaszol az idegen anyagra. 
Az öröklött hajlam és a környezeti allergének mellett van még egy igen fontos tényező, amely az allergia kialakulását elősegíti: az emberek ideg-, immun- és hormonrendszere belső egyensúlyának felbomlása. Több tudományos műhely is képviseli azt az álláspontot, hogy az alapvető folyamat a stressz, amely nemcsak az allergiás, hanem például a daganatos betegségek kialakulásában is fontos szerepet játszik. E nézettel szemben az a kifogás, hogy mindig is voltak stresszt kiváltó tényezők a környezetünkben, de talán nem ilyen súlyosak, mint a jelenlegi civilizációs ártalmak, a városi életmód. 
Jobban megfogható, bizonyítható a környezetünkben előforduló kémiai anyagok immunrendszert károsító hatása. A legutóbbi epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy nincs olyan alacsony koncentrációja a levegőben szálló pornak, amelyről ne lenne kimutatható, hogy károsítja az emberi egészséget. A WHO 1998. évi ajánlása sem ad por-határértéket, míg az 1987. évi állásfoglalások a mai magyarországi határértékekkel egyeznek meg (WHO 1987). Az allergén részecskék - pollen, gombaelemek - szintén a szálló por összetevői közé tartoznak, részben hordozói a hozzájuk tapadt, egy mikron átmérőnél kisebb, főleg a kipufogó gázokból származó részecskéknek, de a pollenből nedvesség hatására az ozmózis okozta robbanás kijuttatja az allergén fehérjét, és az más szálló porokhoz tapadva válthat ki allergiás reakciókat. A szálló por légköri koncentrációja és a légúti betegségek közötti összefüggés régóta ismert, növekszik az allergiás betegek orvoshoz fordulásának, gyógyszerhasználatának száma.
Az Európai Unió összegyűjtötte és kiadta (de Weck 1997) az allergia epidemiológiájára és kóroki tényezőire vonatkozó elérhető ismeretanyagot, az Allergiás betegségek fehér könyvét, amelynek alcíme: Az allergiás betegségek mint közegészségügyi probléma. A kiadvány feltárja, hogy az allergiás betegségek számának növekedése az európai országokban is megfigyelt jelenség, és ma már tudjuk, hogy civilizációs ártalomnak is nevezhetjük. Kialakulásában szerepe van a genetikai hajlam és a betegséget közvetlenül kiváltó - a szenzibilizációt okozó - allergén mellett számos környezeti tényezőnek, mely szervezetünk védekezőképességét károsítja. A gáznemű környezetszennyezők (NO2, SO2, O3) a nyálkahártyák csillószőreinek a poreltávolítást célzó mozgását csökkentik, és a humorális védekező képességet is károsítják. Ennek igazolása elsősorban állatkísérletekben történt meg, de rövid távú expozíciót követően - kísérleti kamrában - embereken is megfigyelhető volt, hogy a környezetszennyező gázok az allergiás tünetek kialakulását elősegítették - az allergén kisebb koncentrációban provokálta a tüneteket, mint a kontroll-vizsgálatokban. 
A hormonháztartás zavarát is számos környezeti tényező befolyásolja, a legismertebbek az elégtelen égés következtében a környezetünkbe jutó poliaromás szénhidrogének, illetve a klórozott gyűrűs vegyületek. Komoly zavart okoz a hormonháztartásban egy-egy vitamin, vagy mikroelem hiánya is (D-vitamin, jód).
A szervezet csaknem minden funkciójában szerepet játszik a helytelen táplálkozás miatt kialakuló bélflóraváltozás, felszívódási zavar. A túlzott zsír- és cukorbevitel a fő bűnös, és erre nem mentség, hogy az ilyen módon történő kalóriabevitel olcsóbb, mint a zöldségen, gyümölcsön és sovány húsféléken alapuló táplálkozás. Az allergológusok is megegyeznek abban, hogy egy egészséges "éhezőkúra" után elindított egészséges táplálkozási rend nagymértékben csökkenti a későbbi időben az allergiás tünetek kialakulását.
A fentiekben összefoglalt neuro-immuno-humorális egyensúly zavara együttesen jelentős szerepet játszik az egyén biológiai funkcióiban, és így többek között a szenzibilizálódásban és az allergiás betegség kialakulásában. 

A PARLAGFŰ TÉRHÓDÍTÁSA

A szervezet belső harmóniájának megbomlása mellett egyre súlyosabb környezetünk ökológiai egyensúlyának a zavara, az őshonos flóra pusztulása és idegen fajok megjelenése. Ez utóbbi jelenség egyik példája, hogy az Észak-Amerikában őshonos, viszonylag kis területen elterjedt parlagfű először Amerika-szerte, majd feltehetőleg mezőgazdasági terményekkel, vetőmaggal átjutott Európába, ahol természetes ellensége nem lévén, fokozatosan tért hódított. Terjedése az USA-ban kezdődött: az útépítések, a vasútvonalak építése során messze területekre elhurcolták a magokat, így a növény még az eléggé északon fekvő Montrealig is eljutott. Ez a város azért híres a parlagfű terjedése szempontjából, mert a lakosok összefogásával, az azonos időben történő kaszálással, gyomlálással néhány év alatt megszabadultak a parlagfűborítástól, de továbbra is folyamatosan figyelik környezetüket az estleges behurcolás miatt.
A parlagfű géncentruma az Egyesült Államok keleti partvidékének déli, délkeleti területe, ahol a jégkorszak után vált flóraelemmé, de csak az utóbbi kétszáz esztendőben kezdett el jelentősebben terjedni, elsősorban a prérik feltörésének, mezőgazdasági művelésbe vételének következtében. Terjedésének kedvezett a köz- és vasúthálózat kiépülése, az erdőirtás, az urbanizáció. Az ambrosia rendelkezik az agresszív gyomnövények valamennyi fegyverével: tág ökológiai toleranciával, gyors regenerációs és megtelepedési képességgel, mely által a másodlagos szukcessziók pionír növényévé válhatott. Európába a 19. században hurcolták be, valószínűleg amerikai gabonaszállítmányokkal. Az első növényt Németországban, Burgenlandban találták 1863-ban, majd hamarosan megjelent Angliában is, ám ezeken a helyeken nem volt képes kialakítani "hídfőállásait" a térségre jellemző hideg klíma miatt. Csak a 20. század második felében kezdett tömegesen szaporodni a közép-európai térségben, főleg hazánkban, valamint Lyon környékén és a Po völgyében. Terjedésének, térhódításának ekkor már nem volt ökológiai korlátja, és terjedése ma is tart, az autópályák nyomvonalát követve folyamatosan vonul dél felé és keletre, Ukrajna területére. Újabban Szlovákiát, Csehország és Lengyelország egyes területeit is fenyegeti. 
A Kárpát-medencében a Vaskapu környékén lévő Orsován 1908-ban találta meg Jávorka Sándor az első példányokat. 1922-ből származik a következő adat Priszter Szaniszlótól, aki a mai Magyarország területéről, a Dráva menténről gyűjtötte a parlagfüvet, ettől kezdve fokozatosan terjed délnyugat felől. 1978-ra kialakulnak az ambrosiával fokozottan fertőzött országrészek: a Balaton déli és északkeleti parti sávja, Baranya, Tolna, Zala, Győr-Moson-Sopron, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (Farkas és mtsai.1998 a).
 Részletes, több éve folyó felmérés áll rendelkezésre a főváros parlagfű-fertőzöttségére vonatkozóan. A legutóbbi felmérés 1999-ben történt. A Fővárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás jelentése szerint a főváros területén kiemelkedően erős gyomborítást tapasztaltak 1998-ban a XIV., a XVII., a XVIII. és a XXI. kerületben, 1999-ben a IV., XIII., XV. és a XXII. kerületben. A tavaly mért 4 százalékról az idén 3,6 százalékra csökkent a zöldterületek parlagfű-borítottságának aránya. 
A megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomások a mezőgazdasági művelésbe bevont területek gyomborítását mérik fel rendszeresen (Tóth és mtsai. 1990). A gyomflóra az utóbbi évek folyamán jelentős változásokon ment keresztül. Az okokat több tényező külön-külön, vagy együttesen szolgáltatta, illetve szolgáltatja. Az egyik a növénytermesztési technológia változása, a gyomirtószerek használatának csökkenése, a szövetkezeti nagyparcellák feltagolása - egy tulajdonos helyett a föld néha többszáz, a földhivatali nyilvántartás elmaradása miatt azonosíthatatlan tulajdonban van. A kárpótlási árverések kiírásában szerepelt, hogy az új tulajdonos köteles a föld művelésére és gyommentesen tartására, de az esetek egy részében szinte teljes a gyomborítás (Farkas 1997). Különösen magas százalékban fordul elő parlagfű a kukorica-, a napraforgó-, a cukorrépa- és a burgonyatáblákban. A legnagyobb kiterjedésű volt a parlagfű-fertőzöttség 1986-ban Baranya (89616 ha), Pest (38553 ha), Tolna (38104 ha), Fejér (23897 ha) megyékben. A legutóbbi rendelkezésünkre álló felmérés 1998-ban készült, eszerint Bács-Kiskun (165313 ha), Békés (295000 ha), Fejér (172568 ha), Csongrád (125000 ha), Baranya (92500 ha) megyék vezetnek a fertőzöttségben. Csupán öt olyan megyénk van, ahol viszonylag alacsonyabb a fertőzöttség, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Vas és Zala megye.
Nagy kiterjedésű területek vannak a honvédség tulajdonában, amelyeken szintén előfordul erős parlagfűfertőzés: az 1998. évi felmérés szerint az összes honvédségi területnek kb. 10 százalékán. A közutak útpadkáinak a kétharmadáról - 20262 hektárról - jelentették a parlagfű előfordulását. Az előzőekhez hasonló felmérés nem áll rendelkezésünkre a MÁV területére vonatkozóan. Minden esetben a pénzhiányra hivatkozva mentegetik magukat a tulajdonosok. 
A parlagfű virágporszeme óriási mennyiségben száll a levegőben, egy tő 8 milliárd pollent termel, és a szél erősségétől, valamint a felmelegedéstől függ, hogy milyen ütemben történik a szóródás, és milyen messze jut el a pollen. Magyarországon a levegőben szálló allergének monitorozása 1990-ben kezdődött egyetlen pollencsapdával, majd folyamatosan bővült, épült ki az Aerobiológiai Hálózat, amely ma már 12 állomást üzemeltet. Saját adatsorainkat elemezve és összehasonlítva a német, illetve osztrák pollen-adatokkal azt figyeltük meg (Farkas és mtsai. 1996, Fehér és mtsai. 1998), hogy a virágporszemek szóródásának kezdete a barkás fák esetében 4 hetes különbséggel jelentkezett, a füvek virágzásának kezdete a megfigyelés tíz éve alatt április 27-e és május 22-e között változott, ezzel szemben a nyári gyomok pollenszórásának a kezdete azonos szélességi fokon legfeljebb 10 nap különbséggel jelentkezett. A parlagfű virágzásának kezdete Magyarországon például július 23. és augusztus 3. közé esett.
A többéves megfigyelések alapján egyértelműen tükröződik, hogy az összpollenszámon belül a parlagfű pollenszáma is egyenetlen elosztású az országban. A legmagasabb arányban Pécs, Kecskemét és Szolnok monitorának mintáiban fordult elő a parlagfűpollen (30-45 százalékban), és a legkisebb arányban Miskolcon (3 százalékban). A nagyon magas koncentráció, 1000 pollen/m3 feletti érték az időjárástól függően augusztus 20. és szeptember 7. között váltakozott időben, gyakran volt két csúcsa is a pollenszórásnak, ha néhány zivatar átmeneti időre "kimosta" a levegőből a virágport.

KOMBINÁLT VESZÉLY 

A parlagfűvel egy időben virágzó üröm virágporszeme szintén allergiát vált ki, és nagy valószínűséggel keresztreakciót adnak egymással, mert nagyon sok esetben egyszerre adnak pozitív reakciót a bőrpróbával. Az üröm virágzásának kezdete általában egy héttel megelőzte a parlagfű virágzásának kezdetét, és a maximális pollenszórásnak (40-100 pollen/m3) az ideje is többnyire egy héttel korábbi. Az üröm is legalább olyan elterjedt gyomnövény, mint a parlagfű, sőt majdnem vetekszik vele az elterjedési területe. Életkörülményei, vízigénye és talajminőség-szükséglete hasonló a parlagfűéhez, és a gyommentesítés során legalább olyan hangsúlyt érdemel, mint a parlagfű. 
A két fő allergén mellett még további gyomok virágzása esik majdnem ugyanerre az időszakra: az útifű és a libatopfélék. A lágyszárú gyomok virágzása is hosszan tartó, júniustól augusztus végéig szórják virágporszemeiket (a legmagasabb értékek 80-100 pollen/m3 közöttiek). Néhány pázsitfű-faj is virágzik még a nyárvégi, őszi pollenszezonban.
Az egész pollenszezont végigkíséri az allergén gombák jelenléte. Nagyon magas koncentrációban fordul elő a cladosporium (10000 konidium/m3 felett is) és az alternaria (400-600 konidium/m3 ), amelyeket minden monitorállomás jelent. A többi gombafaj azonosítása a preparátumokban nem történik meg rendszeresen, csupán az összgombaszám kerül regisztrálásra. 
Számos epidemiológiai vizsgálat alapján megállapítható, hogy az allergiás betegségek kialakulásában a levegőben szálló allergének mellett más környezeti tényezők is fontos szerepet játszanak. Az ipari és közlekedési eredetű légszennyezők elősegítik az allergia kialakulását, amely tényező ma már szinte közismert. Ezzel szemben magas arányú allergiás megbetegedés előfordulását jelezte egy falusi településen, Salomváron végzett felmérés is, amely szinte a teljes lakosságra kiterjedt (Nékám és mtsai. 1998). Meglepő volt, hogy a lakosság ismerte a "parlagfű-problémát" (Farkas és mtsai. 1997 a, 1998 c). Feltételezzük, hogy ebben szerepet játszik az a többéves tevékenység, amely a lakossági csoportok kezdeményezésével párhuzamosan, az önkormányzatok és a közegészségügyi hálózat munkatársainak közreműködésével történt.

ÖSSZEHANGOLT AKCIÓ SZÜKSÉGES

A szomorú az, hogy a gyomirtásra való pénzügyi ráfordítás máshol jelentkezik, és máshol a gyomok által okozott költség. A magyarországinál fejlettebb demokráciákban az emberek szemlélete nem engedi meg, hogy a tulajdonukban levő terület gondozatlan legyen, természetes, hogy a tulajdon ráfordítással jár. A költségek sajnos mindnyájunk pénztárcáját terhelik, mert az OEP gyógyszertámogatásra fordított forintjaihoz a költségvetésből van szükség támogatásra. A klinikusok és néhány epidemiológiai felmérés által becsült közel két- millió allergiás betegségben szenvedő gyermek és felnőtt számos szükséges gyógyszerének költségét saját maguk fedezik, amelyekhez nem jár támogatás (Herjavecz 1996). Senki sem számolta ki, mekkora az a veszteség, amely az allergiás betegeket éri az életminőségük romlása miatt. Az iskolakezdés idején még bőven virágzik a parlagfű - mekkora hátrányt jelenthet ez az allergiásoknak a többiekkel szemben? 
Az önkormányzatok feladata lenne a tulajdonukban lévő területek gyommentesen tartása, illetve a tulajdonosok felszólítása a gyomirtásra. Számos városban az ügyintézők bejelentésekre felszólításokat küldenek ki, és végrehajtási bírságot szabnak ki. Tudomásunk szerint ilyen aktív munka folyik a nagyvárosok közül Budapesten, Nyíregyházán, Zalaegerszegen. A kisebb városok közül Gödöllő jár az élen a parlagfű-mentesítési tevékenységben. Több önkormányzat anyagilag is támogatta iskolák akcióit, a parlagfű megismerése céljából szervezett rendezvényeket.
Az önkormányzatok általában csak a saját tulajdonukban lévő telkeken és saját kezelésű intézményeikben tudnak intézkedni. A kerületi önkormányzatok a felelősek a tulajdonukban levő parkok, szociális intézmények stb. zöldterületeinek gyommentesen tartásáért, ők szólíthatják fel a tulajdonosokat, illetve szabhatnak ki végrehajtási bírságot. Korábban ennek az összege 10 ezer forintig terjedt, ma már 100 ezerig terjedhet, és többször is kiszabható. 
A Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram egyik feladata a parlagfű-mentesítés, amelynek keretében adatgyűjtés folyik az allergológiai rendelők forgalmára, az allergének betegek közötti megoszlására vonatkozóan. Az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózatának munkatársai a pollenjelentés mellett jelentős tevékenységet fejtenek ki az allergiás betegségek kialakulásának megelőzésében. Minden egyes megyei intézetben egy-egy munkatárs koordinálja a területi munkát, adatokat gyűjtenek az önkormányzatoktól (például a parlagfűborítás miatt kiszabott bírságok száma), szétosztják a központilag elkészített szórólapokat, plakátokat, önkormányzati tájékoztató füzeteket és az allergia kialakulását ismertető tanároknak szóló kiadványokat (Farkas és mtsai. 1997 b, 1998 a, b). 
Az egészségügyi nevelés során igen fontos összetevő, hogy minél fiatalabb korban kialakuljanak az allergiára vonatkozó ismeretek és az igény az ápolt, gyommentes környezetre. E téren elsődleges a szülői példamutatás, amely gyakran nem pozitív irányú, ezért fontos az óvodai és iskolai nevelés, amelyben a pedagógusok irányító szerepe a döntő. Nagy segítséget nyújt az írott sajtó - évente több száz cikk jelent meg több mint 17 napilapban, folyóiratban akciókról és a felelősök kereséséről. Végül, de nem utolsósorban nem elhanyagolható a televíziós csatornák szerepe a felvilágosításban, az akciók dokumentálásában, hogy magát a parlagfüvet mint növényt felismerjék az emberek, és megértsék, hogy sokan nem a parlagfűre haragszanak, hanem arra a mentalitásra, hanyagságra, felelőtlenségre, amelynek következményeként a parlagfű pollenje egyre több embernek okoz tartósan kellemetlen tünetekkel járó, néha igen súlyos betegséget. 
 

IRODALOM
Dockery, D. W., Pope, C. A., Xu, X. et al.: An association between air pollution and mortality in six U.S. cities. N. Engl. J. Med. 1993.
Erdei E., Farkas, I., Fehér, Z.: A hazai parlagfű-allergia-helyzet az aerobiológiai monitorozás és a járóbeteg-rendelések adatainak tükrében. Allergológia és Klinikai Immunológia 1, 1998.
Farkas I., Erdei, E., Fehér, Z. et al.: Az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózatának 95 évi működése és eredményei. Egészségtudomány 40, 227-243 old. 1996.
Farkas I.: The problems caused by agriculture of the transient period: Waste land weeds and allergy. International Symposium on Enviromental Epidemiology in Central and Eastern Europe: Critical Issues for Improving Health Smolenice, 26, 1997.
Farkas I., Fehér, Z., Gombkötő, Gy., et al.: Kockázat-érzékelés - a légszennyezettség egészségkárosító hatásának tudati tükröződése - Magyarország öt városában, CESAR program II. fázis. Magyar Higiénikusok Társasága 29. vándorgyűlés Balatonföldvár, 86. 1997 a.
Farkas I., Magyar, D., Fehér, Z.: Parlagfű-mentesítési program, Önkormányzati tájékoztató. Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest, 1-32. old. 1997 b.
Farkas I. Fehér, Z., Erdei, E., et al.: Allergia-prevenció, parlagfű-mentesítési program. Egészségtudomány 42, 116-128 old. 1998 a.
Farkas I. Fehér, Z., Erdei, E., et al.: Közegészségügyi intézkedések a parlagfű elterjedésének visszaszorítására. Allergológia és Klinikai Immunológia 1, 1998 b.
Farkas I., Fehér, Z., Katona, E., et al.: A parlagfűpollen, a légszennyezettség egészségkárosító hatásának tudati tükröződése - Kockázat-érzékelés Salomváron. Allergológia és Klinikai Immunológia 1, 1998 c.
Fehér Z., Farkas, I. Erdei, E., et al.: Parlagfű szezonok vizsgálata az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózat adatai alapján (1992-1997). Egészségtudomány 42, 1998.
Herjavecz I.: Az asztmakezelés költségvonzatai. Gyógyszerpiac 5, 1996.
Nékám K., Andrásofszky Zs., Gönczi Zs., et al.: Salomvár allergográfiája. Allergológia és Klinikai Immunológia 1, 1998.
Pataki G., Megyesi Á., Fehér I.: A pulmonológiai intézmények 1998. évi epidemiológiai és működési adatai. Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet Budapest, 1999.
Rudnai P., Sárkány E., Dávid A. et al.: Enviromental air pollution and acut respiratory morbidity fo children in Hungary. Health effect of air pollution: impact of clean air legislation. Society for Occupational and Environmental Health Annual Conference Crystal City, pp. 65-66, 1991.
Tóth Á., Török T., eds.: Tizenkét jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. Földművelésügyi Minisztérium Növényegészségügyi Főosztály, Budapest, 1-107. old. 1990.
 de Weck A. ed.: European allergy white paper. Allergic diseases as a public health problem. U.C.B. Institute of Allergy Braine-l'Alleud, pp. 1-116, 1997.
WHO: Air quality guidelines for Europe. WHO Regional Publications, European Series 23, pp. 1-426, 1987.