Brian Tokar

MONSANTO
Egy vegyi üzem bámulatos átváltozásai

A Monsanto angliai és amerikai hirdetései szerint a vállalat látnoki képességű világtörténeti erővel rendelkezik, és azon munkálkodik, hogy az emberiség nyomasztó gondjainak megoldására elhozza számunkra a korszerű tudományt és a környezet iránt felelős megoldásokat. De mi is tulajdonképpen a Monsanto? Miképpen lett a világ második legnagyobb mezőgazdasági vegyszereket gyártó vállalata, a legnagyobb vetőmagtermelők egyike és nemsokára, az American Home Products-szal megvalósuló egyesülés révén az Egyesült Államok legnagyobb gyógyszergyára is? Mit tesznek a munkásai, a fogyasztói és azok, akiknek az életére hatással van? Vajon a Monsanto valóban olyan "tiszta és zöld" társaság-e, amilyennek a hirdetései mondják, vagy ez az újfajta kép pusztán egy okos agymosó tevékenység terméke? Ha betekintünk a történelmi feljegyzésekbe, akkor néhány dolog elénk tárul, és jobban megértjük a gyár jelenlegi gyakorlatát.

A St. Louis (Missouri) székhelyű Monsanto vegyi üzemet 1901-ben alapította John Francis Queeny. Queeny, egy önmagát képző vegyész hozta be Németországból az Egyesült Államokba az első mesterséges édesítőszer, a szacharin gyártási eljárását. A húszas években a Monsanto lett a kénsav és más ipari vegyszerek egyik legfőbb gyártója, s a negyvenes évek óta negyedmagával rendszeresen a tíz legnagyobb amerikai vegyi gyár között van.
A negyvenes évektől a Monsanto legfontosabb gyártmányai a műanyagok lettek. 1947-ben Galvestonban, Texas államban egy ammóniumnitrát műtrágyát szállító francia teherhajó felrobbant a dokkban, 270 láb távolságban a gyár műanyagüzemétől. Több mint 500 ember halt meg, ez volt a vegyipar első nagy szerencsétlensége. A gyárban sztirén és polisztirén műanyagokat gyártottak, amelyek ma is az élelmiszer-csomagolóanyagok és más fogyasztási cikkek fontos alapanyagai. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hatósága (EPA) besorolása szerint a polisztirén az ötödik azon vegyi anyagok sorában, amelyek termelése a legtöbb veszélyes hulladékot eredményezi.

Poliklórozott bifenilek (PCB)

1929-ben a Swann Chemical Company, nem sokkal azelőtt, hogy a Monsanto megvásárolta volna, kifejlesztette a PCB-k gyártását. Ezek nem égnek, és rendkívüli módon állandóak. A leggyakrabban az elektromos iparban használatosak, ugyanis az újabb fajta transzformátorokban mint éghetetlen hűtőfolyadékot alkalmazzák. A hatvanas években a Monsanto továbbfejlesztette ezt a vegyületcsoportot, kenőanyagként, hidraulikus folyadékként, vízbiztos szigetelőként való felhasználás céljára. A vegyületek mérgező hatását már a harmincas években kimutatták, és a hatvanas években a DDT biológiai hatásait vizsgáló svéd kutatók jelentős mennyiségű PCB-szintet mértek a vadon élő állatok vérében, szőrében és zsírszövetében.
A hatvanas és hetvenes évek kutatásai bebizonyították a PCB-k és más aromás szerves klórvegyületek erős rákkeltő hatását, és azzal gyanúsították ezeket, hogy sokféle szaporodással kapcsolatos, fejlődési és védekező rendszeri rendellenességért felelősek. A zsírokban jól oldódva felhalmozódnak a zsírszövetben, emiatt ott drámai módon nő a szintjük, felhalmozódnak az élővilágban és az északi tengerek táplálékláncában. A sarkvidéki tőkehalban például 48 milliószor akkora a PCB-szint, mint a környező vizekben, és a ragadozó emlősök, például a jegesmedve szöveteiben még ennél is ötvenszer magasabb a PCB-szint.1 Bár az Egyesült Államokban a PCB-gyártást 1976-ban betiltották, a mérgező és a belső elválasztású mirigyek működését akadályozó hatásai világszerte fennállnak.
A világ PCB-gyártásának központja St. Louis (Illinois) külvárosában volt. Kelet-St. Louis egy gazdaságilag tartósan rossz helyzetben lévő előváros, a Mississippi túlsó oldalán. A Monsanto mellett két nagy fémfeldolgozó is van ott. "Kelet-St. Louis-ban élnek Amerika legbetegebb gyerekei", írja Jonathan Kozol. Az államon belül itt a legmagasabb a magzati halálozás és a csecsemőhalálozás, az egész Egyesült Államokban ez a városrész az egyik hely, ahol a legmagasabb a gyerekkori asztma előfordulása.

Dioxin2: A szennyezés öröksége

Kelet-St. Louis lakosságának változatlanul szembe kell néznie az erős vegyi szennyezéssel, a nyomorral, a leromlott közüzemi hálózattal és a legalapvetőbb városi szolgáltatások hiányával. A közeli Times Beach városban (Missouri) 1982-ben akkora dioxin-szennyezés volt, hogy az Egyesült Államok kormánya elrendelte a város kiürítését. Mi történt? A város és néhány földtulajdonos egy vállalkozónál megrendelte, hogy szórja be az utakat hulladékolajjal pormentesítés céljából. Ugyanettől a vállalkozótól a helyi vegyi gyárak megrendelték, hogy ürítse ki tartályaikból a dioxinnal szennyezett hulladékot. Amikor ötven ló, más háziállatok és sok száz vad madár elpusztult egy fedett és portalanított arénában, vizsgálatra került sor. Ennek során megállapították, hogy dioxinnal szennyezték be a várost. Két kislány, akik a porondon játszottak, megbetegedtek, az egyikük négy hétig feküdt kórházban súlyos vesekárosodás miatt; a mérgezett anyák által szült gyerekek közül soknál észlelték a védekező rendszerük károsodását és agyi károsodást.
Noha a Monsanto következetesen tagadta, hogy bármilyen köze lett volna a Times Beach-i eseményekhez, a St. Louis-i Times Beach Action Group (TBAG) olyan laboratóriumi eredményeket tárt fel, melyek igazolták, hogy a város szennyezett talajmintáiban jelen volt a Monsanto által gyártott PCB. "A mi szempontunkból itt, Missouriban a Monsanto van a bajok középpontjában", fejti ki a TBAG részéről Steve Taylor. Szerinte Times Beach és a környék több szennyezett területére vonatkozó kérdések megválaszolatlanul maradtak, de tudomása van róla, hogy a városban kifecskendezett anyag eredetére vonatkozó vizsgálatok csak más vállalatokra terjedtek ki, s nem a Monsantóra.
Times Beach eseményeit a Reagan-kormányzat alatt igyekeztek a legnagyobb mértékben eltitkolni. A környezetvédelmi hatóságok ebben a kormányzati időszakban arról lettek hírhedtek, hogy tisztségviselőik ismételten titkos alkukat kötöttek az ipar embereivel, amelyek során a kiváltságos társaságoknak laza végrehajtást és csökkentett bírságokat ígértek. Az EPA-hoz Reagan által kinevezett Anna Gorsuch Burfordot arra kényszerítették, hogy két év után leköszönjön, és helyettesét, Rita Lavelle-t hat hónapi elzárásra ítélték hamis eskü és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt. Egy hírhedt eset során a Reagan-féle Fehér Ház utasította Burfordot, hogy elhallgasson Times Beachről és Missouri és Arkansas állam más szennyezett helyeiről szóló vizsgálati anyagokat, mondván, hogy ez "közigazgatási előjog", később pedig Lavelle-t fontos iratok megsemmisítése miatt idézték be. A Philadelphia Inquirer egyik tudósítója megállapította, hogy a Monsanto vezető emberei gyakran hívták meg ebédre vagy vacsorára Lavelle-t. A Times Beach lakói által követelt kiürítés elhúzódott 1982-ig, ekkor már 11 év telt el a szennyezés nyilvánvalóvá válása óta, és 8 év az után, hogy már tudták: dioxint permeteztek ki.
A Monsanto kapcsolata a dioxinnal a negyvenes évek végén kezdődött a 2,4,5--T gyomirtó gyártásával. Peter Sills a dioxinról szóló könyvében így ír erről: "A munkások csaknem azonnal kezdtek megbetegedni -- bőrkiütéseik lettek, megfájdultak az ízületeik, a lábuk és egyéb testrészeik, gyengék lettek, ingerlékenyek, idegesek, és csökkent a nemi vágyuk. Belső feljegyzések szerint a társaság tudta, hogy az emberek valóban betegek, de mindezt titokban tartották." 1949-ben a nyugat-virgíniai Monsanto Nitroüzemben robbanás történt, ez hívta fel a figyelmet a fenti panaszokra. 1957-ig nem derítették ki, hogy a rosszullétek, betegségek oka a dioxin, de az Egyesült Államok hadseregének vegyi részlege (Army Chemical Corp) érdeklődni kezdett az anyag mint esetleges vegyi fegyver iránt. A St. Louis Journalism Review hivatkozva az Egyesült Államok szabad adatszolgáltatási törvényére (US Freedom of Information Act), nyilvánosságra hozta azt a 600 oldalas jelentést és levelezést, amely a Monsanto és a hadsereg vegyi részlege között 1952 óta folyt a gyomirtó mellékterméke ügyében.

Narancsszínű Anyag: Vietnam mérge

A "Narancsszínű Anyag" (Agent Orange) nevű gyomirtót az Egyesült Államok hadserege használta azzal a céllal, hogy a hatvanas években kipusztítsa Vietnam esőerdőit. A szer különféle forrásokból származó 2,4,5--T és 2,4--D keveréke volt, de a Monsantótól származó sokkal több dioxint tartalmazott, mint a Dow Chemical terméke. (Ez a másik vezető gyomirtógyár.) Emiatt a vietnami háborúban korábban szolgált amerikai katonák által indított perben a Monsanto lett a fő vádlott. A volt katonáknak sok kóros tünetük volt s ezeket az alkalmazott gyomirtóval való kapcsolatuknak tulajdonították. 1984-ben a felperesek elérték, hogy a hét vegyi gyártól 180 millió dolláros kártérítést kapjanak, a bíró úgy ítélt, hogy ennek 45,5 százalékát a Monsantónak kellett fizetnie.
A nyolcvanas években a Monsanto egy sor tanulmányt készíttetett, hogy csökkentse a saját felelősségét nemcsak a Narancsszínű Anyag ügyében, hanem a nyugat-virginiai üzemének alkalmazottaival szemben is. A vasúti dolgozók egy vonat kisiklása miatt kerültek kapcsolatba a dioxinnal, azért is indítottak egy három és fél évig húzódó pert, mert a felelősök valótlant állítottak. A Környezetvédelmi Hatóság tisztségviselője szerint a vizsgálati eredményeket meghamisították annak érdekében, hogy igazolják a Monsanto állítását -- amely szerint a dioxin nem okoz mást, mint egy bőrbetegséget, a klóraknét. A Greenpeace kutatói, Jed Greer és Kenny Bruno írják:
"A per tanúvallomásai szerint helytelenül osztályozták a terhelésnek kitett és ki nem tett munkásokat, önkényesen kitöröltek néhány kulcsfontosságú rákesetet, elmulasztották a klórakne, illetve a közönséges ipari bőrgyulladás tüneteinek azonosítását, nem gátolták meg a szakértők hamisításait, és hamis eredményeket közöltek a Monsanto-termékek dioxinnal való szennyezéséről."
A perben a bíróság 16 millió dollárra büntette a Monsantót, és feltárta, hogy sok termékük a háztartásokban használt gyomirtóktól a Santophen nevű csírátlanítóig, amelyet korábban a Lysol fertőtlenítőben használtak, dioxinnal szennyezettek. "A Monsanto vezetőiről a per során bebizonyosodott, hogy számukra az eladás és a haszon sokkal fontosabb, mint a termékeik és munkásaik biztonsága" -- írta a per lezárása után a Toronto Globe and Mail. Peter Sills írja: "Nem törődtek a munkások egészségével és biztonságával. Ahelyett, hogy megkísérelték volna biztonságosabbá tenni a dolgokat, megfélemlítették és létszámcsökkentéssel fenyegették az alkalmazottaikat.
"Az EPA szabályozás-fejlesztési osztályán dolgozó dr. Cate Jenkins összefoglaló jelentésében bizonyítékokat tárt fel a tudományos csalásokról. "A Monsanto valójában hamis adatokat adott az EPA-nak, ami egyenes következménye volt a szabályok lazulásának (pl. a források megőrzését és helyreállítását szolgáló törvény, valamint a rovarölő, gombaölő és rágcsálókat pusztító szerekre vonatkozó törvény esetében)". Ebben az 1990-ben írott feljegyzésben Jenkins sürgette, hogy az EPA indíttasson bűnügyi vizsgálatot a Monsanto ellen. Jenkins belső vállalati anyagokat idézett, amelyek szerint "javított" gyomirtó-mintákat adtak át vizsgálatra az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma számára. A "folyamat-kémia" fogalma mögé olyan érveket rejtettek el, amelyekkel igyekeztek megakadályozni a 2,4--D és a különféle klórfenolok felhasználásának a szabályozását, eltitkolták a Lysol-szennyezésre vonatkozó bizonyítékokat, és kizárták több száz legbetegebb régi alkalmazottjukat az összehasonlító egészségügyi vizsgálatokból.
A Monsanto titkolta egy sor készítményük dioxin-szennyezését. A vállalat vagy nem beszélt szennyezésről, vagy hamis adatokra hivatkozva tagadta azt, vagy olyan mintákat adott a kormányhivataloknak, amelyeket úgy készítettek el, hogy azokban egyáltalán ne legyen dioxin.

Roundup: A világ legnagyobb mennyiségben eladott gyomirtója

Ma a glifozát és a vele rokon gyomirtók, mint a Roundup, teszik ki a Monsanto éves forgalmának egyhatodát és a jövedelmének a felét. Talán többet is, amióta 1997 szeptemberében a gyár elválasztotta az ipari vegyszerek és műanyagok gyártását egy külön vállalatban, a Solutiában. A Monsanto erősen terjeszti a Roundup-ot, mint biztos, mindenre jól alkalmazható gyomirtót. Javasolják a teniszpályától és a gyümölcsöskertektől a fenyőerdőkig, ahol a levegőből való permetezéssel el lehet nyomni a lombhullató magvakból kikelő csemetéket és cserjéket. Az oregoni növényvédőszer-helyettesítőkért alakult szövetség (Northwest Coalition for Alternatives to Pesticides, NCAP) egy tanulmánya összefoglalja több mint negyven tudományos közlemény adatait a glifozátról és a polioxietilén-aminokról, amelyeket felület-aktív szerként tesznek a Rounduphoz, s arra a következtetésre jut, hogy a gyomirtó messze nem annyira jó, mint amennyire azt a Monsanto hirdetései állítják.
1997-ben a Monsanto válaszul New York állam főügyészének azon panaszára, hogy a gyár a hirdetésében valótlant állít, törölte a hirdetésének a szövegéből, hogy biológiai úton lebomlik és környezetbarát. Ötvenezer dollár perköltséget kellett fizetnie.
1998 márciusában a cég tudomásul vette a kiszabott 225 ezer dolláros büntetést, amit azért kellett fizetnie, mert 75 esetben a Roundup-tartályokon nem az előírt szöveget tüntették fel. A büntetés a legnagyobb volt, amelyet a FIFRA munkavédelmi szabályainak megsértéséért valaha kiróttak. A Wall Street Journal szerint a tartályokon olyan felirat volt, hogy négy órán át nem szabad belépni a kezelt területre -- holott az előírt tilalmi idő tizenkét óra.
Egy alkalmazott leukémiás halálesete miatt 108 millió dollár kártérítést kellett fizetniük, és 648 ezer dollárra büntették őket, mert 1990-ben nem közölték az EPA-val a kért egészségügyi adatokat. Egymilliós bírságot ítéltek meg 1991-ben 200 ezer gallon savas folyékony hulladék kiöntése miatt, 1992-ben Houstonban 39 milliót fizettek veszélyes hulladék nem kijelölt helyen való lerakásáért stb. 1995-ben az EPA besorolása szerint a Monsanto 37 millió fontnyi mérgező vegyszernek a levegőbe, talajba, vízbe és felszín alatti vizekbe engedésével ötödik helyen állt az Egyesült Államok vállalatai között.
A Monsanto gyógyszerészeti készítményeinek szintén zavaros az előélete. A cég leányvállalatának, a Searle-nek a terméke az aspartam nevű mesterséges édesítőszer, amely Nutrasweet, illetve Equal néven került forgalomba. 1981-ben, négy évvel azelőtt, hogy a Monsanto megvette volna a Searle céget, az Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság (FDA) három független személyből álló testülete megerősítette a már nyolc éve közölt adatokat, hogy az "aspartam hatására agydaganat keletkezhet". A hatóság visszavonta a Searle aspartam-forgalmazási engedélyét, de a Reagan által kinevezett új meghatalmazott ezt a tilalmat megsemmisítette.
Egy 1996-ban a Journal of Neuropathology and Experimental Neurology című folyóiratban megjelent tanulmány ismét megerősítette a korábbi aggodalmat, mert az aspartam forgalomba hozatala után erősen növekedett az agyi rákmegbetegedések száma. Dr. Eric Millstone, a sussexi egyetem kutatója egy sor munkát idéz, amelyek a nyolcvanas évektől az aspartamnak tulajdonítottak több, az érzékeny egyéneken észlelt káros hatást, így fejfájást, homályos látást, zsibbadást, halláscsökkenést, izomgörcsöket, epilepsziás jellegű görcsöket és egyebeket. 1989-ben az Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság ismét szabálysértéssel vádolta a Searle-t, mert a gyár egy gyomorfekély elleni szer, a Cytotec esetében félrevezető hirdetést tett közzé: az FDA ajánlásával nem egyezően szélesebb kör számára, fiataloknak is ajánlotta a szedését. A Searle/Monsanto cégnek be kellett tenni egy hirdetést több orvosi lapba, amelynek a címe így szólt: "Egy korábbi, az FDA által félrevezetőnek ítélt hirdetés helyesbítése".

A biotechnológia szép új világa

A Monsanto biotechnológiai termékeinek évtizedeken át folyó agresszív terjesztése -- a rekombináns szarvasmarha-növekedési hormontól (rBGH) a Roundrupnak ellenálló szójababig és a rovaroknak ellenálló gyapotig -- etikailag megkérdőjelezhető.
Eredetileg a Monsanto annak a négy vegyipari vállalatnak az egyike volt, amelyek elhatározták, hogy piacra dobják a genetikusan módosított kóli bacilus által termelt, mesterségesen előállított marhanövekedési hormont. A másik az amerikai Cyanamid volt (most az American Home Products tulajdona), amely nemsokára a Monsanto része lesz. Jennifer Ferrera ebben a lapszámban azt írja, hogy a Monsanto 14 éves törekvése arra, hogy az FDA-tól engedélyt kapjon a szintetikus hormon piacra viteléhez, azért volt vitatott, mert nem adtak semmiféle felvilágosítást a hormon káros hatásairól. Az FDA egyik állatorvosát, Richard Burroughs-t elbocsátották, miután azzal vádolta a társaságot és saját intézményét is, hogy módosították az adatokat, eltitkolják az rBGH-injekciók szarvasmarhákra gyakorolt hatását.
1990-ben, amikor már küszöbön állott az rBGH engedélyezése, egy állatorvos patológus a Vermonti Egyetemről két állami tisztviselőnek a tudomására hozta azokat a korábban elhallgattatott adatokat, amelyek bizonyították, hogy a Monsanto-féle hormon adása után gyakoribb lett a tőgy-gyulladás, és a kezelt tehenek újszülött borjain szokatlan és súlyos elváltozásokat észleltek. Egy független csoport által összeállított jelentésben további tehénkórokat írtak le az rBGH-val kapcsolatban, például lábkárosodásokat, anyagcsere- és szaporodási zavart, valamint méhfertőzést. Az Egyesült Államok egyik kongresszusi hivatala (GAO) megkísérelte, hogy nyomozzon ebben az ügyben, de nem tudta megszerezni az adatokat a Monsantótól és az egyetemtől a föltételezett teratogén és magzatkárosító hatásra vonatkozó vizsgálatok elvégzése érdekében. A GAO szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy az rBGH-vel kezelt teheneken 30 százalékkal gyakrabban jelentkezett tőgyfertőzés, mint a kezeletlen állatokon. További vizsgálatokat javasoltak annak kiderítésére, hogy a kezelt állatok tejének magas antiobiotikum-szintje milyen kockázatokkal jár.
A Monsanto rBGH-jának forgalomba hozatalát 1994-től engedélyezte az FDA. A következő évben Mark Kastel a wisconsini állattenyésztők szövetségéből jelentést tett közzé államuk gazdáinak a készítménnyel kapcsolatos tapasztalatairól. Az észlelések túlmentek azon a 21 ponton, amit a Monsantónak már addig is fel kellett tüntetnie a Posilac (rBGH-készítmény) figyelmeztető föliratában. Kastel tudósított az rBGH-val kezelt tehenei között magától jelentkező pusztulásokról, gyakori tőgy-gyulladásról, súlyos anyagcsere-zavarokról, borjazási rendellenességekről, és arról, hogy egyes esetekben nem tudták szabályszerűen elválasztani a borjakat. Sok rBGH-t használó gyakorlott tenyésztő kénytelen volt állományának jelentős részét lecserélni. A Monsanto ahelyett, hogy kereste volna a tenyésztők rBGH-re vonatkozó panaszainak az okát, támadásba ment át, azzal fenyegetőzve, hogy bepereli azokat a tejüzemeket, amelyek termékeiket úgy hirdetik, hogy nem tartalmaznak mesterséges hormont, és perbe szállt a tejipari dolgozók több szakszervezetével az rBGH első és egyetlen kötelező érvényű megjelölése ellen. Az rBGH tehenekre és emberre gyakorolt káros hatásainak bizonyítékai közben állandóan szaporodnak.

Roundup-Ready szója

A genetikailag módosított szója és kukorica kivitelének megakadályozására irányuló törekvés sugallta a Monsanto azon korábbi gyakorlatának a folytatását, amelyet a hormonkészítmények ellenzőinek a ledorongolására használt. Amíg a Monsanto azzal érvel, hogy Roundup-Ready szójája révén csökken a gyomirtó-felhasználás, a gyomirtónak ellenálló növényváltozatok széles körű elfogadása valószínűleg egyre inkább növeli a gazdálkodók gyomirtótól való függését. Az eredeti gyomirtó alkalmazása után kinőtt gyomok ellen rendszerint újra kiszórják azt. "Ez előmozdítja a gyomirtó túlzott használatát", mondja a Missouri állambeli szójatermesztő, Bill Christison a greenpeaces Kenny Brunónak. "A Roundup-Ready szója kelendőségnek fő oka, hogy egy gyomos területet is nyugodtan be lehet vetni vele, aztán pedig jó sok gyomirtóval kezelni a problémát, márpedig ilyesmit senkinek sem szabadna csinálnia." Christison cáfolja a Monsanto állítását, hogy a gyomirtóval szemben ellenálló magvak szükségesek a túlzott földmegmunkálás okozta talajpusztulás csökkentéséhez, és azt állítja, hogy a középnyugati gazdálkodók sok saját módszert dolgoztak ki a gyomirtó-felhasználás csökkentésére.
A Monsanto az elmúlt években növelte a Roundup termelését. A szabadalma 2000-ben lejár az Egyesült Államokban, és világszerte fokozódik a vetélkedés a generikus (szabadalom nélkül forgalmazható) glifozát-származékok terén. Ezért a Monsanto forgalomnövelési stratégiájának a középpontjában a gyomirtó és az annak ellenálló magvak együttes forgalmazása áll. A Rounduppal szemben ellenálló termények lehetséges egészségi és környezeti hatásait (pl. az allergizáló hatást) még nem vizsgálták meg alaposan, ahogyan a terjedőképességét és annak lehetőségét sem, hogy a gyomirtó iránti ellenállóképességet a pollen átviheti-e más szójára vagy rokon növényekre. Míg a gyomirtóval szemben ellenálló szójababbal kapcsolatban minden kérdés elutasítható azzal, hogy az csak távlati és elméleti, a gyapottermesztőknek a Monsanto genetikailag módosított magvaival kapcsolatos kísérletei más történetet mondanak el. A Monsanto 1996 óta kétféle genetikailag módosított gyapotmagot hozott forgalomba. Az egyik egy a Roundupnak ellenálló változat, míg a másik, a Bollgard nevű egy baktériummérget termel, amely három vezető gyapotkártevő ellen véd. A méreg a bacillus thuringiensisből (Bt) származik, amelyet a szerves gazdálkodásban természetes baktériumpermetezés alakjában már a hetvenes évek elején alkalmaztak. Azonban míg a Bt viszonylag rövid életű, és olyan alakban választja ki a mérget, hogy az csak egyes férgek és hernyók lúgos emésztőrendszerében aktiválódik, a genetikailag módosított Bt-termények életük egész tartama alatt termelik a mérget. A piacon kapható legtöbb kukoricafajta például Bt-t választ ki, hogy elűzze a kukorica gyökerén élő férget és más kártevőket.
Az első előre látott gond ezekkel a növényvédő szert kiválasztó terményekkel, hogy a növény egész fejlődése alatti jelenlétük feltehetően elősegíti a közönséges kártevők méreggel szemben ellenálló fajtáinak a kifejlődését. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hatósága (EPA) megállapította, hogy a Bt iránti széles körben tapasztalt ellenállóképesség három-öt év alatt oda vezethet, hogy a természetes módon alkalmazott Bt hatástalanná válik. Ez megköveteli, hogy a termelők legalább 40 százalékban nem Bt gyapotot ültessenek, ezzel törekedve a várható következmény elkerülésére. Másodszor, a növény által kiválasztott méreg a kipusztítani szándékolt fajok mellett hasznos rovarokat, pillangókat, éjjeli lepkéket is károsít.
Azonban a Bt-t kiválasztó Bollgard-gyapot károsító hatásai azonnal bebizonyosodtak, olyannyira, hogy a Monsanto és társai ötmillió font értékű gyapot-vetőmagot vontak ki a piacról, és több millió dolláros kártérítési megállapodást kötöttek a gazdálkodókkal az Egyesült Államok déli részén. Három gazdának, akik visszautasították a Monsantóval való egyezséget, közel kétmillió dollárt ítélt meg a Mississippi Vetőmag Döntőbíróság. Nem csupán a gyapotférgek támadták meg azokat a növényeket, amelyekről a Monsanto bizonygatta, hogy ellenállók iránta, de foltos volt a rügyezés, alacsony lett a hozam, és több termelőnek felére csökkent a termése. Azok a gazdák, akik Roundup-ellenálló magvat vetettek, szintén súlyosan károsodott növényekről adtak hírt, megváltozott alakú toktermésekkel, amelyek az érési időszak háromnegyedében lehullanak a növényről.
Ezen gondok ellenére a Monsanto továbbra is folytatja a genetikai beavatkozásokat a mezőgazdaság területén, hatalmába kerítve az Egyesült Államok legnagyobb, jól megalapozott vetőmagtársaságát. Már a Mosantóé a Holdens Foundation Seeds, amely vetőmaggal látja el az ország kukorica-vetésterületének 25-35 százalékát, valamint az Asgrow Agronomics-ot, amely úgymond "az Egyesült Államok vezető szójatermelője, fejlesztője és szállítója". Az elmúlt tavaszon a Monsanto megszerezte a De Kalb Genetics vállalatot, az ország második és a világ kilencedik legnagyobb vetőmag-társaságát, valamint a Delta and Pine Land-et, az ország legnagyobb gyapotmag-társaságát. Ez utóbbival a Monsantóé az ország gyapotmagpiacának 85 százaléka.
A társaság más országokban is agresszívan terjeszkedik, bekebelezve a nagy cégeket. 1997-ben a Monsanto megvette a Sementes Agroceres RT.-t, Brazília vezető vetőmagtársaságát, amelynek részesedése a helyi piacon 30 százalék. Idén a brazil szövetségi rendőrség vizsgálatot folytatott 200 zsák transzgén szójabab állítólag törvénytelen behozatala ügyében, amelynek egy része a Monsanto argentínai leányvállalatától származott. A brazil törvények szerint idegen transzgén terméket csak egy karantén időszak után szabad behozni, ha megvizsgálták a helyi növényvilágra gyakorolt esetleges hatásának a lehetőségét és annak megelőzését. Kanadából 1997-ben a Monsantónak vissza kellett szállítania 60 ezer zsák genetikailag módosított repcemagot (canolát). Nyilvánvaló módon egy szállítmány Roundup-ellenálló mag olyan beültetett gént tartalmazott, amely különbözött a megvizsgált és fogyasztásra alkalmasnak tartott magoktól.

Shapiro, a hírnévteremtő

Áttekintve ezt a hosszú és aggasztó történetet, könnyű megérteni, hogy a jól értesült polgárok szerte Európában és az Egyesült Államokban miért vonakodnak attól, hogy megbízzanak a Monsantóban, ha élelmiszerük és egészségük jövőjéről van szó. A Monsantót nem zavarja ez az ellenszegülés. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy erős hirdetési hadjáratukkal, például Nagy-Britanniában, vagy New Yorkban a természettudományi múzeum biodiverzitási kiállításának támogatásával és még hasonló akciókkal bizonyítsák, hogy zöldebbek, becsületesebbek és előrelátóbbak, mint a bírálóik.
Az Egyesült Államokban a Clinton-kormány legmagasabb beosztású embereinek a támogatásával igyekeznek alátámasztani a jó hírnevüket és befolyásolni a politikát. 1997 májusában Mickey Kantort beválasztották a Monsanto igazgatótanácsába. Nevezett Clinton 1992. évi választási küzdelmének az építésze volt, majd az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője Clinton első kormányzati szakaszában. Marcia Hale, korábban az elnök személyi tanácsadója, Nagy-Britanniában lett a Monsanto képviselője. Al Gore alelnök, aki jól ismert az Egyesült Államokban a környezetvédelemmel kapcsolatos írásairól és beszédeiről, az első naptól kezdve a biotechnológia szószólója a szenátusban. Gore egyik fő tanácsadója, David W. Beier egy géntechnológiai részvénytársaság igazgatója volt.
Robert Shapiro alatt a Monsanto minden akadályt igyekezett elhárítani, hogy átalakítsa a róla mint veszélyes vegyi anyagok szállítójáról alkotott képet egy felvilágosult, előretekintő, a világ élelmezéséért küzdő keresztes lovag képévé. Shapiro, aki 1979-ben ment dolgozni a Searle-höz, és 1982-ben a Nutrasweet csoport elnöke lett, tagja az elnök kereskedelmi politikájáért felelős tanácsadó testületnek, és egy időszakon át a Fehér Ház belpolitikai felülvizsgálatainak részvevője volt. Saját magát úgy írja le, mint egy látnoki és renaissance embert, akinek az a hivatása, hogy a társaság eszközeit a világ megváltoztatására használja föl. "Egy nagy vállalatnál végzett munkának az egyedüli értelme, hogy az képessé tesz bennünket valóban fontos és széles skálájú dolgok elvégzésére", mondotta egy beszélgetés során, amelyet a Business Ethics című lap újságírójával folytatott. A lap az Egyesült Államokban a "társadalmilag felelős üzlet" elnevezésű mozgalom iránymutatója.
Shapiro kevés illúziót táplál magában a Monsanto tekintélyével kapcsolatban, s rokonszenvvel szólt a vállalat több alkalmazottjának dilemmájáról, akik szomszédságában a gyerekek összerezzennek, amikor rájönnek, hogy az illető hol dolgozik. Nagyon szeretné megmutatni, hogy rendszeres változást akar, és elhatározta, hogy vágyaival a vállalat céljait szolgálja, miként a Harward Business Review számára elmondta: "Nem az a kérdés, hogy vannak-e jó és rossz fickók. Nincs értelme azt állítani, hogy »Ha ezek a rossz emberek kiszállnak az üzletből, akkor a világ nagyszerű lesz.« Az egész rendszert meg kell változtatni; itt a nagy alkalom rá, hogy újra feltaláljuk."
Természetesen Shapiro újra föltalált rendszerében az óriásvállalatok nemcsak, hogy tovább léteznek, hanem egyre nagyobb ellenőrzést gyakorolnak az életünk felett. De azt mondják nekünk, hogy a Monsanto megújult. Bezárták az ipari vegyészeti részlegüket, és jelenleg arra kötelezték el magukat, hogy a vegyi anyagokat "információkkal" helyettesítsék, genetikusan módosított magvak és a biotechnológia más termékeinek az alakjában. Ez elég ironikus helyzet egy vállalat számára, amelynek legjövedelmezőbb terméke egy gyomirtó. És valószínűtlen helyzet egy olyan társaság számára, amelyik arra törekszik, hogy perekkel félemlítse meg a bírálóit, és elnyomja a bírálatot a lapokban.
A Monsanto legutóbbi éves jelentése azonban világosan bizonyítja, hogy nagyon jól megtanulták a megfelelő bűvszavakat. A Roundup nem gyomirtó, hanem talajművelő és talajpusztulást gátló eszköz. A genetikailag módosított növények nemcsak a Monsanto haszna érdekében léteznek, hanem a népességrobbanás kérlelhetetlen gondjának a megoldását jelentik. A biotechnológia célja nem az, hogy minden élőből árucikket csináljon, olyasmit, amelyet vesznek, eladnak, hirdetnek és szabadalmaztatnak, hanem az "árutlanítás" előhírnöke: az egyszerű tömegtermeléssel előállított árucikkek helyettesítése fajlagos, rendelésre készült termékekkel. Ez a magasabbrendű Újbeszéd.
Végül is el kell hinnünk, hogy a Monsanto támadó terjeszkedése nem pusztán vállalati pökhendiség, hanem egyszerűen egy természeti tény értékesítése. A Monsanto évi híradójának az olvasóit arról tudatják, hogy mekkora hasonlóság van a DNS azonosított bázispárjainak gyors növekedése és az elektronikai iparban látható hatványozott miniatürizálás irányzata között, amelyet először a hatvanas években észleltek. A Monsanto ezt az általa "biológiai tudás"-nak nevezett hatványozott növekedést egyszerűen "Monsanto-törvénynek" nevezi. Ezzel mintegy előre jelzik a Monsanto állandó világméretű hatványozott növekedését.
Azonban a műszaki eredmények növekedése nem egyszerűen "természeti törvény". A műszaki eljárások nem társadalmi erők, nem semleges "eszközök" a vágyaink kielégítésének a szolgálatában. Sokkal inkább társadalmi intézmények és gazdasági érdekek termékei. Ha egyszer a műszaki fejlődés megindul egy irányban, annak a következményei sokkal szélesebbek, mint a megalkotói valaha is megjósolták volna: minél hatalmasabb a technológia, annál mélyebbek a hatásai.
A hatvanas és hetvenes évek úgynevezett zöld forradalma például átmenetileg növelte a termények hozamát, ugyanakkor a termelőket világszerte egyre jobban függővé tette a vegyszerek alkalmazásától. Ez erőszakosan eltávolította az embereket a földjeikről, és sok országban aláásta azt az alapot, amely évezredeken át fenntartotta a népességet: a talaj, a felszín alatti vizek és a társadalom alapjait. Ez a nagyméretű kizökkentés váltotta ki a népesség növekedését, a városiasodást és az elnyomorodást, amely a nyomor és éhezés újabb körét idézte elő.
A Monsanto és a többi biotechnológiai társaság által ígért "második zöld forradalom" még nagyobb mértékben fenyegeti a hagyományos földhasználatot és a társadalmi viszonyokat. A Monsanto és a biotechnológia elutasításakor nem szükségszerűen önmagában a technológiát vetjük el, hanem arra törekszünk, hogy a beavatkozások életellenes eljárásait helyettesítsük, ellenőrizzük és egy eredeti ökológiai technológiából húzzunk hasznot, amely tiszteletben tartja a természeti mintázatokat, fenntartja az egyén és a közösség egészségét, a földre alapozott közösségeket, és emberi léptékek alapján működik. Ha hiszünk a demokráciában, akkor joguk van megválasztani a közösség számára legjobb eljárásokat, és ne azt tegyük, amit a Monsantóhoz hasonló felelőtlen vállalatok rólunk elhatároznak. A kevesek meggazdagodását célzó technológiák helyett a tevékenységünk alapja az emberi közösségek és a természet közötti nagyobb összhang reménye legyen. Egészségünk, táplálékunk és az élet jövője a Földön van most a mérlegen.
Vizsgáljuk hát meg a Monsanto élenjáró termékeinek valódi természetét, az egészségünkre és a világ környezetére gyakorolt hatásait. 
Fordította: György Lajos
Forrás: The Ecologist, 
1998 szeptember/október

Jegyzetek

  1. A nagy PCB-k vízben gyakorlatban oldhatatlanok, tehát a tengervízbeli szintjét a benne lebegő mikroszkopikus lények lipoidtartalma szabja meg. Így érthető a 48 milliós arány. (A ford. megjegyzése.) 
  2. A fordító megjegyzése: A szerző felületesen használja a dioxin megjelölést -- számos izomér létezik. Bővebben lásd pl. Élet és Tudomány, LII. 11. p. 326. 1997.