Brian Tokar
MONSANTO
Egy vegyi üzem
bámulatos átváltozásai
A
Monsanto angliai és amerikai hirdetései szerint a vállalat látnoki képességű
világtörténeti erővel rendelkezik, és azon munkálkodik, hogy az emberiség
nyomasztó gondjainak megoldására elhozza számunkra a korszerű tudományt
és a környezet iránt felelős megoldásokat. De mi is tulajdonképpen a
Monsanto? Miképpen lett a világ második legnagyobb mezőgazdasági vegyszereket
gyártó vállalata, a legnagyobb vetőmagtermelők egyike és nemsokára,
az American Home Products-szal megvalósuló egyesülés révén az Egyesült
Államok legnagyobb gyógyszergyára is? Mit tesznek a munkásai, a fogyasztói
és azok, akiknek az életére hatással van? Vajon a Monsanto valóban olyan
"tiszta és zöld" társaság-e, amilyennek a hirdetései mondják, vagy ez
az újfajta kép pusztán egy okos agymosó tevékenység terméke? Ha betekintünk
a történelmi feljegyzésekbe, akkor néhány dolog elénk tárul, és jobban
megértjük a gyár jelenlegi gyakorlatát.
A St. Louis (Missouri) székhelyű
Monsanto vegyi üzemet 1901-ben alapította John Francis Queeny. Queeny,
egy önmagát képző vegyész hozta be Németországból az Egyesült Államokba
az első mesterséges édesítőszer, a szacharin gyártási eljárását. A húszas
években a Monsanto lett a kénsav és más ipari vegyszerek egyik legfőbb
gyártója, s a negyvenes évek óta negyedmagával rendszeresen a tíz legnagyobb
amerikai vegyi gyár között van.
A negyvenes évektől a Monsanto
legfontosabb gyártmányai a műanyagok lettek. 1947-ben Galvestonban, Texas
államban egy ammóniumnitrát műtrágyát szállító francia teherhajó felrobbant
a dokkban, 270 láb távolságban a gyár műanyagüzemétől. Több mint 500 ember
halt meg, ez volt a vegyipar első nagy szerencsétlensége. A gyárban sztirén
és polisztirén műanyagokat gyártottak, amelyek ma is az élelmiszer-csomagolóanyagok
és más fogyasztási cikkek fontos alapanyagai. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi
Hatósága (EPA) besorolása szerint a polisztirén az ötödik azon vegyi anyagok
sorában, amelyek termelése a legtöbb veszélyes hulladékot eredményezi.
Poliklórozott bifenilek (PCB)
1929-ben a Swann Chemical Company,
nem sokkal azelőtt, hogy a Monsanto megvásárolta volna, kifejlesztette
a PCB-k gyártását. Ezek nem égnek, és rendkívüli módon állandóak. A leggyakrabban
az elektromos iparban használatosak, ugyanis az újabb fajta transzformátorokban
mint éghetetlen hűtőfolyadékot alkalmazzák. A hatvanas években a Monsanto
továbbfejlesztette ezt a vegyületcsoportot, kenőanyagként, hidraulikus
folyadékként, vízbiztos szigetelőként való felhasználás céljára. A vegyületek
mérgező hatását már a harmincas években kimutatták, és a hatvanas években
a DDT biológiai hatásait vizsgáló svéd kutatók jelentős mennyiségű PCB-szintet
mértek a vadon élő állatok vérében, szőrében és zsírszövetében.
A hatvanas és hetvenes évek
kutatásai bebizonyították a PCB-k és más aromás szerves klórvegyületek
erős rákkeltő hatását, és azzal gyanúsították ezeket, hogy sokféle szaporodással
kapcsolatos, fejlődési és védekező rendszeri rendellenességért felelősek.
A zsírokban jól oldódva felhalmozódnak a zsírszövetben, emiatt ott drámai
módon nő a szintjük, felhalmozódnak az élővilágban és az északi tengerek
táplálékláncában. A sarkvidéki tőkehalban például 48 milliószor akkora
a PCB-szint, mint a környező vizekben, és a ragadozó emlősök, például a
jegesmedve szöveteiben még ennél is ötvenszer magasabb a PCB-szint.1
Bár az Egyesült Államokban a PCB-gyártást 1976-ban betiltották, a mérgező
és a belső elválasztású mirigyek működését akadályozó hatásai világszerte
fennállnak.
A világ PCB-gyártásának központja
St. Louis (Illinois) külvárosában volt. Kelet-St. Louis egy gazdaságilag
tartósan rossz helyzetben lévő előváros, a Mississippi túlsó oldalán. A
Monsanto mellett két nagy fémfeldolgozó is van ott. "Kelet-St. Louis-ban
élnek Amerika legbetegebb gyerekei", írja Jonathan Kozol. Az államon belül
itt a legmagasabb a magzati halálozás és a csecsemőhalálozás, az egész
Egyesült Államokban ez a városrész az egyik hely, ahol a legmagasabb a
gyerekkori asztma előfordulása.
Dioxin2:
A szennyezés öröksége
Kelet-St. Louis lakosságának
változatlanul szembe kell néznie az erős vegyi szennyezéssel, a nyomorral,
a leromlott közüzemi hálózattal és a legalapvetőbb városi szolgáltatások
hiányával. A közeli Times Beach városban (Missouri) 1982-ben akkora dioxin-szennyezés
volt, hogy az Egyesült Államok kormánya elrendelte a város kiürítését.
Mi történt? A város és néhány földtulajdonos egy vállalkozónál megrendelte,
hogy szórja be az utakat hulladékolajjal pormentesítés céljából. Ugyanettől
a vállalkozótól a helyi vegyi gyárak megrendelték, hogy ürítse ki tartályaikból
a dioxinnal szennyezett hulladékot. Amikor ötven ló, más háziállatok és
sok száz vad madár elpusztult egy fedett és portalanított arénában, vizsgálatra
került sor. Ennek során megállapították, hogy dioxinnal szennyezték be
a várost. Két kislány, akik a porondon játszottak, megbetegedtek, az egyikük
négy hétig feküdt kórházban súlyos vesekárosodás miatt; a mérgezett anyák
által szült gyerekek közül soknál észlelték a védekező rendszerük károsodását
és agyi károsodást.
Noha a Monsanto következetesen
tagadta, hogy bármilyen köze lett volna a Times Beach-i eseményekhez, a
St. Louis-i Times Beach Action Group (TBAG) olyan laboratóriumi eredményeket
tárt fel, melyek igazolták, hogy a város szennyezett talajmintáiban jelen
volt a Monsanto által gyártott PCB. "A mi szempontunkból itt, Missouriban
a Monsanto van a bajok középpontjában", fejti ki a TBAG részéről Steve
Taylor. Szerinte Times Beach és a környék több szennyezett területére vonatkozó
kérdések megválaszolatlanul maradtak, de tudomása van róla, hogy a városban
kifecskendezett anyag eredetére vonatkozó vizsgálatok csak más vállalatokra
terjedtek ki, s nem a Monsantóra.
Times Beach eseményeit a Reagan-kormányzat
alatt igyekeztek a legnagyobb mértékben eltitkolni. A környezetvédelmi
hatóságok ebben a kormányzati időszakban arról lettek hírhedtek, hogy tisztségviselőik
ismételten titkos alkukat kötöttek az ipar embereivel, amelyek során a
kiváltságos társaságoknak laza végrehajtást és csökkentett bírságokat ígértek.
Az EPA-hoz Reagan által kinevezett Anna Gorsuch Burfordot arra kényszerítették,
hogy két év után leköszönjön, és helyettesét, Rita Lavelle-t hat hónapi
elzárásra ítélték hamis eskü és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt.
Egy hírhedt eset során a Reagan-féle Fehér Ház utasította Burfordot, hogy
elhallgasson Times Beachről és Missouri és Arkansas állam más szennyezett
helyeiről szóló vizsgálati anyagokat, mondván, hogy ez "közigazgatási előjog",
később pedig Lavelle-t fontos iratok megsemmisítése miatt idézték be. A
Philadelphia Inquirer egyik tudósítója megállapította, hogy a Monsanto
vezető emberei gyakran hívták meg ebédre vagy vacsorára Lavelle-t. A Times
Beach lakói által követelt kiürítés elhúzódott 1982-ig, ekkor már 11 év
telt el a szennyezés nyilvánvalóvá válása óta, és 8 év az után, hogy már
tudták: dioxint permeteztek ki.
A Monsanto kapcsolata a dioxinnal
a negyvenes évek végén kezdődött a 2,4,5--T gyomirtó gyártásával. Peter
Sills a dioxinról szóló könyvében így ír erről: "A munkások csaknem azonnal
kezdtek megbetegedni -- bőrkiütéseik lettek, megfájdultak az ízületeik,
a lábuk és egyéb testrészeik, gyengék lettek, ingerlékenyek, idegesek,
és csökkent a nemi vágyuk. Belső feljegyzések szerint a társaság tudta,
hogy az emberek valóban betegek, de mindezt titokban tartották." 1949-ben
a nyugat-virgíniai Monsanto Nitroüzemben robbanás történt, ez hívta fel
a figyelmet a fenti panaszokra. 1957-ig nem derítették ki, hogy a rosszullétek,
betegségek oka a dioxin, de az Egyesült Államok hadseregének vegyi részlege
(Army Chemical Corp) érdeklődni kezdett az anyag mint esetleges vegyi fegyver
iránt. A St. Louis Journalism Review hivatkozva az Egyesült Államok szabad
adatszolgáltatási törvényére (US Freedom of Information Act), nyilvánosságra
hozta azt a 600 oldalas jelentést és levelezést, amely a Monsanto és a
hadsereg vegyi részlege között 1952 óta folyt a gyomirtó mellékterméke
ügyében.
Narancsszínű Anyag: Vietnam mérge
A "Narancsszínű Anyag" (Agent Orange)
nevű gyomirtót az Egyesült Államok hadserege használta azzal a céllal,
hogy a hatvanas években kipusztítsa Vietnam esőerdőit. A szer különféle
forrásokból származó 2,4,5--T és 2,4--D keveréke volt, de a Monsantótól
származó sokkal több dioxint tartalmazott, mint a Dow Chemical terméke.
(Ez a másik vezető gyomirtógyár.) Emiatt a vietnami háborúban korábban
szolgált amerikai katonák által indított perben a Monsanto lett
a fő vádlott. A volt katonáknak sok kóros tünetük volt s ezeket az alkalmazott
gyomirtóval való kapcsolatuknak tulajdonították. 1984-ben a felperesek
elérték, hogy a hét vegyi gyártól 180 millió dolláros kártérítést kapjanak,
a bíró úgy ítélt, hogy ennek 45,5 százalékát a Monsantónak kellett fizetnie.
A nyolcvanas években a Monsanto
egy sor tanulmányt készíttetett, hogy csökkentse a saját felelősségét nemcsak
a Narancsszínű Anyag ügyében, hanem a nyugat-virginiai üzemének alkalmazottaival
szemben is. A vasúti dolgozók egy vonat kisiklása miatt kerültek kapcsolatba
a dioxinnal, azért is indítottak egy három és fél évig húzódó pert, mert
a felelősök valótlant állítottak. A Környezetvédelmi Hatóság tisztségviselője
szerint a vizsgálati eredményeket meghamisították annak érdekében, hogy
igazolják a Monsanto állítását -- amely szerint a dioxin nem okoz mást,
mint egy bőrbetegséget, a klóraknét. A Greenpeace kutatói, Jed Greer és
Kenny Bruno írják:
"A per tanúvallomásai szerint
helytelenül osztályozták a terhelésnek kitett és ki nem tett munkásokat,
önkényesen kitöröltek néhány kulcsfontosságú rákesetet, elmulasztották
a klórakne, illetve a közönséges ipari bőrgyulladás tüneteinek azonosítását,
nem gátolták meg a szakértők hamisításait, és hamis eredményeket közöltek
a Monsanto-termékek dioxinnal való szennyezéséről."
A perben a bíróság 16
millió dollárra büntette a Monsantót, és feltárta, hogy sok termékük
a háztartásokban használt gyomirtóktól a Santophen nevű csírátlanítóig,
amelyet korábban a Lysol fertőtlenítőben használtak, dioxinnal szennyezettek.
"A Monsanto vezetőiről a per során bebizonyosodott, hogy számukra az
eladás és a haszon sokkal fontosabb, mint a termékeik és munkásaik biztonsága"
-- írta a per lezárása
után a Toronto Globe and Mail. Peter Sills írja: "Nem törődtek a munkások
egészségével és biztonságával. Ahelyett, hogy megkísérelték volna biztonságosabbá
tenni a dolgokat, megfélemlítették és létszámcsökkentéssel fenyegették
az alkalmazottaikat.
"Az EPA szabályozás-fejlesztési
osztályán dolgozó dr. Cate Jenkins összefoglaló jelentésében bizonyítékokat
tárt fel a tudományos csalásokról. "A Monsanto valójában hamis adatokat
adott az EPA-nak, ami egyenes következménye volt a szabályok lazulásának
(pl. a források megőrzését és helyreállítását szolgáló törvény, valamint
a rovarölő, gombaölő és rágcsálókat pusztító szerekre vonatkozó törvény
esetében)". Ebben az 1990-ben írott feljegyzésben Jenkins sürgette, hogy
az EPA indíttasson bűnügyi vizsgálatot a Monsanto ellen. Jenkins belső
vállalati anyagokat idézett, amelyek szerint "javított" gyomirtó-mintákat
adtak át vizsgálatra az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma számára.
A "folyamat-kémia" fogalma mögé olyan érveket rejtettek el, amelyekkel
igyekeztek megakadályozni a 2,4--D és a különféle klórfenolok felhasználásának
a szabályozását, eltitkolták a Lysol-szennyezésre vonatkozó bizonyítékokat,
és kizárták több száz legbetegebb régi alkalmazottjukat az összehasonlító
egészségügyi vizsgálatokból.
A Monsanto titkolta egy sor
készítményük dioxin-szennyezését. A vállalat vagy nem beszélt szennyezésről,
vagy hamis adatokra hivatkozva tagadta azt, vagy olyan mintákat adott a
kormányhivataloknak, amelyeket úgy készítettek el, hogy azokban egyáltalán
ne legyen dioxin.
Roundup: A világ legnagyobb mennyiségben
eladott gyomirtója
Ma a glifozát és a vele rokon
gyomirtók, mint a Roundup, teszik ki a Monsanto éves forgalmának egyhatodát
és a jövedelmének a felét. Talán többet is, amióta 1997 szeptemberében
a gyár elválasztotta az ipari vegyszerek és műanyagok gyártását egy külön
vállalatban, a Solutiában. A Monsanto erősen terjeszti a Roundup-ot, mint
biztos, mindenre jól alkalmazható gyomirtót. Javasolják a teniszpályától
és a gyümölcsöskertektől a fenyőerdőkig, ahol a levegőből való permetezéssel
el lehet nyomni a lombhullató magvakból kikelő csemetéket és cserjéket.
Az oregoni növényvédőszer-helyettesítőkért alakult szövetség (Northwest
Coalition for Alternatives to Pesticides, NCAP) egy tanulmánya összefoglalja
több mint negyven tudományos közlemény adatait a glifozátról és a polioxietilén-aminokról,
amelyeket felület-aktív szerként tesznek a Rounduphoz, s arra a következtetésre
jut, hogy a gyomirtó messze nem annyira jó, mint amennyire azt a Monsanto
hirdetései állítják.
1997-ben a Monsanto válaszul
New York állam főügyészének azon panaszára, hogy a gyár a hirdetésében
valótlant állít, törölte a hirdetésének a szövegéből, hogy biológiai úton
lebomlik és környezetbarát. Ötvenezer dollár perköltséget kellett fizetnie.
1998 márciusában a cég tudomásul
vette a kiszabott 225 ezer dolláros büntetést, amit azért kellett fizetnie,
mert 75 esetben a Roundup-tartályokon nem az előírt szöveget tüntették
fel. A büntetés a legnagyobb volt, amelyet a FIFRA munkavédelmi szabályainak
megsértéséért valaha kiróttak. A Wall Street Journal szerint a tartályokon
olyan felirat volt, hogy négy órán át nem szabad belépni a kezelt területre
-- holott az előírt tilalmi idő tizenkét óra.
Egy alkalmazott leukémiás halálesete
miatt 108 millió dollár kártérítést kellett fizetniük, és 648 ezer dollárra
büntették őket, mert 1990-ben nem közölték az EPA-val a kért egészségügyi
adatokat. Egymilliós bírságot ítéltek meg 1991-ben 200 ezer gallon savas
folyékony hulladék kiöntése miatt, 1992-ben Houstonban 39 milliót fizettek
veszélyes hulladék nem kijelölt helyen való lerakásáért stb. 1995-ben az
EPA besorolása szerint a Monsanto 37 millió fontnyi mérgező vegyszernek
a levegőbe, talajba, vízbe és felszín alatti vizekbe engedésével ötödik
helyen állt az Egyesült Államok vállalatai között.
A Monsanto gyógyszerészeti készítményeinek
szintén zavaros az előélete. A cég leányvállalatának, a Searle-nek a terméke
az aspartam nevű mesterséges édesítőszer, amely Nutrasweet, illetve Equal
néven került forgalomba. 1981-ben, négy évvel azelőtt, hogy a Monsanto
megvette volna a Searle céget, az Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság (FDA)
három független személyből álló testülete megerősítette a már nyolc éve
közölt adatokat, hogy az "aspartam hatására agydaganat keletkezhet". A
hatóság visszavonta a Searle aspartam-forgalmazási engedélyét, de a Reagan
által kinevezett új meghatalmazott ezt a tilalmat megsemmisítette.
Egy 1996-ban a Journal of
Neuropathology and Experimental Neurology című folyóiratban megjelent
tanulmány ismét megerősítette a korábbi aggodalmat, mert az aspartam forgalomba
hozatala után erősen növekedett az agyi rákmegbetegedések száma. Dr. Eric
Millstone, a sussexi egyetem kutatója egy sor munkát idéz, amelyek a nyolcvanas
évektől az aspartamnak tulajdonítottak több, az érzékeny egyéneken észlelt
káros hatást, így fejfájást, homályos látást, zsibbadást, halláscsökkenést,
izomgörcsöket, epilepsziás jellegű görcsöket és egyebeket. 1989-ben az
Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság ismét szabálysértéssel vádolta a Searle-t,
mert a gyár egy gyomorfekély elleni szer, a Cytotec esetében félrevezető
hirdetést tett közzé: az FDA ajánlásával nem egyezően szélesebb kör számára,
fiataloknak is ajánlotta a szedését. A Searle/Monsanto cégnek be kellett
tenni egy hirdetést több orvosi lapba, amelynek a címe így szólt: "Egy
korábbi, az FDA által félrevezetőnek ítélt hirdetés helyesbítése".
A biotechnológia szép új világa
A Monsanto biotechnológiai termékeinek
évtizedeken át folyó agresszív terjesztése -- a rekombináns szarvasmarha-növekedési
hormontól (rBGH) a Roundrupnak ellenálló szójababig és a rovaroknak ellenálló
gyapotig -- etikailag megkérdőjelezhető.
Eredetileg a Monsanto annak
a négy vegyipari vállalatnak az egyike volt, amelyek elhatározták, hogy
piacra dobják a genetikusan módosított kóli bacilus által termelt, mesterségesen
előállított marhanövekedési hormont. A másik az amerikai Cyanamid volt
(most az American Home Products tulajdona), amely nemsokára a Monsanto
része lesz. Jennifer Ferrera ebben a lapszámban azt írja, hogy a Monsanto
14 éves törekvése arra, hogy az FDA-tól engedélyt kapjon a szintetikus
hormon piacra viteléhez, azért volt vitatott, mert nem adtak semmiféle
felvilágosítást a hormon káros hatásairól. Az FDA egyik állatorvosát, Richard
Burroughs-t elbocsátották, miután azzal vádolta a társaságot és saját intézményét
is, hogy módosították az adatokat, eltitkolják az rBGH-injekciók szarvasmarhákra
gyakorolt hatását.
1990-ben, amikor már küszöbön
állott az rBGH engedélyezése, egy állatorvos patológus a Vermonti Egyetemről
két állami tisztviselőnek a tudomására hozta azokat a korábban elhallgattatott
adatokat, amelyek bizonyították, hogy a Monsanto-féle hormon adása után
gyakoribb lett a tőgy-gyulladás, és a kezelt tehenek újszülött borjain
szokatlan és súlyos elváltozásokat észleltek. Egy független csoport által
összeállított jelentésben további tehénkórokat írtak le az rBGH-val kapcsolatban,
például lábkárosodásokat, anyagcsere- és szaporodási zavart, valamint méhfertőzést.
Az Egyesült Államok egyik kongresszusi hivatala (GAO) megkísérelte, hogy
nyomozzon ebben az ügyben, de nem tudta megszerezni az adatokat a Monsantótól
és az egyetemtől a föltételezett teratogén és magzatkárosító hatásra vonatkozó
vizsgálatok elvégzése érdekében. A GAO szakértői arra a következtetésre
jutottak, hogy az rBGH-vel kezelt teheneken 30 százalékkal gyakrabban jelentkezett
tőgyfertőzés, mint a kezeletlen állatokon. További vizsgálatokat javasoltak
annak kiderítésére, hogy a kezelt állatok tejének magas antiobiotikum-szintje
milyen kockázatokkal jár.
A Monsanto rBGH-jának forgalomba
hozatalát 1994-től engedélyezte az FDA. A következő évben Mark Kastel a
wisconsini állattenyésztők szövetségéből jelentést tett közzé államuk gazdáinak
a készítménnyel kapcsolatos tapasztalatairól. Az észlelések túlmentek azon
a 21 ponton, amit a Monsantónak már addig is fel kellett tüntetnie a Posilac
(rBGH-készítmény) figyelmeztető föliratában. Kastel tudósított az rBGH-val
kezelt tehenei között magától jelentkező pusztulásokról, gyakori tőgy-gyulladásról,
súlyos anyagcsere-zavarokról, borjazási rendellenességekről, és arról,
hogy egyes esetekben nem tudták szabályszerűen elválasztani a borjakat.
Sok rBGH-t használó gyakorlott tenyésztő kénytelen volt állományának jelentős
részét lecserélni. A Monsanto ahelyett, hogy kereste volna a tenyésztők
rBGH-re vonatkozó panaszainak az okát, támadásba ment át, azzal fenyegetőzve,
hogy bepereli azokat a tejüzemeket, amelyek termékeiket úgy hirdetik, hogy
nem tartalmaznak mesterséges hormont, és perbe szállt a tejipari dolgozók
több szakszervezetével az rBGH első és egyetlen kötelező érvényű megjelölése
ellen. Az rBGH tehenekre és emberre gyakorolt káros hatásainak bizonyítékai
közben állandóan szaporodnak.
Roundup-Ready szója
A genetikailag módosított szója
és kukorica kivitelének megakadályozására irányuló törekvés sugallta a
Monsanto azon korábbi gyakorlatának a folytatását, amelyet a hormonkészítmények
ellenzőinek a ledorongolására használt. Amíg a Monsanto azzal érvel, hogy
Roundup-Ready szójája révén csökken a gyomirtó-felhasználás, a gyomirtónak
ellenálló növényváltozatok széles körű elfogadása valószínűleg egyre inkább
növeli a gazdálkodók gyomirtótól való függését. Az eredeti gyomirtó alkalmazása
után kinőtt gyomok ellen rendszerint újra kiszórják azt. "Ez előmozdítja
a gyomirtó túlzott használatát", mondja a Missouri állambeli szójatermesztő,
Bill Christison a greenpeaces Kenny Brunónak. "A Roundup-Ready szója kelendőségnek
fő oka, hogy egy gyomos területet is nyugodtan be lehet vetni vele, aztán
pedig jó sok gyomirtóval kezelni a problémát, márpedig ilyesmit senkinek
sem szabadna csinálnia." Christison cáfolja a Monsanto állítását, hogy
a gyomirtóval szemben ellenálló magvak szükségesek a túlzott földmegmunkálás
okozta talajpusztulás csökkentéséhez, és azt állítja, hogy a középnyugati
gazdálkodók sok saját módszert dolgoztak ki a gyomirtó-felhasználás csökkentésére.
A Monsanto az elmúlt években
növelte a Roundup termelését. A szabadalma 2000-ben lejár az Egyesült Államokban,
és világszerte fokozódik a vetélkedés a generikus (szabadalom nélkül forgalmazható)
glifozát-származékok terén. Ezért a Monsanto forgalomnövelési stratégiájának
a középpontjában a gyomirtó és az annak ellenálló magvak együttes forgalmazása
áll. A Rounduppal szemben ellenálló termények lehetséges egészségi és környezeti
hatásait (pl. az allergizáló hatást) még nem vizsgálták meg alaposan, ahogyan
a terjedőképességét és annak lehetőségét sem, hogy a gyomirtó iránti ellenállóképességet
a pollen átviheti-e más szójára vagy rokon növényekre. Míg a gyomirtóval
szemben ellenálló szójababbal kapcsolatban minden kérdés elutasítható azzal,
hogy az csak távlati és elméleti, a gyapottermesztőknek a Monsanto genetikailag
módosított magvaival kapcsolatos kísérletei más történetet mondanak el.
A Monsanto 1996 óta kétféle genetikailag módosított gyapotmagot hozott
forgalomba. Az egyik egy a Roundupnak ellenálló változat, míg a másik,
a Bollgard nevű egy baktériummérget termel, amely három vezető gyapotkártevő
ellen véd. A méreg a bacillus thuringiensisből (Bt) származik, amelyet
a szerves gazdálkodásban természetes baktériumpermetezés alakjában már
a hetvenes évek elején alkalmaztak. Azonban míg a Bt viszonylag rövid életű,
és olyan alakban választja ki a mérget, hogy az csak egyes férgek és hernyók
lúgos emésztőrendszerében aktiválódik, a genetikailag módosított Bt-termények
életük egész tartama alatt termelik a mérget. A piacon kapható legtöbb
kukoricafajta például Bt-t választ ki, hogy elűzze a kukorica gyökerén
élő férget és más kártevőket.
Az első előre látott gond ezekkel
a növényvédő szert kiválasztó terményekkel, hogy a növény egész fejlődése
alatti jelenlétük feltehetően elősegíti a közönséges kártevők méreggel
szemben ellenálló fajtáinak a kifejlődését. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi
Hatósága (EPA) megállapította, hogy a Bt iránti széles körben tapasztalt
ellenállóképesség három-öt év alatt oda vezethet, hogy a természetes módon
alkalmazott Bt hatástalanná válik. Ez megköveteli, hogy a termelők legalább
40 százalékban nem Bt gyapotot ültessenek, ezzel törekedve a várható következmény
elkerülésére. Másodszor, a növény által kiválasztott méreg a kipusztítani
szándékolt fajok mellett hasznos rovarokat, pillangókat, éjjeli lepkéket
is károsít.
Azonban a Bt-t kiválasztó Bollgard-gyapot
károsító hatásai azonnal bebizonyosodtak, olyannyira, hogy a Monsanto és
társai ötmillió font értékű gyapot-vetőmagot vontak ki a piacról, és több
millió dolláros kártérítési megállapodást kötöttek a gazdálkodókkal az
Egyesült Államok déli részén. Három gazdának, akik visszautasították a
Monsantóval való egyezséget, közel kétmillió dollárt ítélt meg a Mississippi
Vetőmag Döntőbíróság. Nem csupán a gyapotférgek támadták meg azokat a növényeket,
amelyekről a Monsanto bizonygatta, hogy ellenállók iránta, de foltos volt
a rügyezés, alacsony lett a hozam, és több termelőnek felére csökkent a
termése. Azok a gazdák, akik Roundup-ellenálló magvat vetettek, szintén
súlyosan károsodott növényekről adtak hírt, megváltozott alakú toktermésekkel,
amelyek az érési időszak háromnegyedében lehullanak a növényről.
Ezen gondok ellenére a Monsanto
továbbra is folytatja a genetikai beavatkozásokat a mezőgazdaság területén,
hatalmába kerítve az Egyesült Államok legnagyobb, jól megalapozott vetőmagtársaságát.
Már a Mosantóé a Holdens Foundation Seeds, amely vetőmaggal látja el az
ország kukorica-vetésterületének 25-35 százalékát, valamint az Asgrow Agronomics-ot,
amely úgymond "az Egyesült Államok vezető szójatermelője, fejlesztője és
szállítója". Az elmúlt tavaszon a Monsanto megszerezte a De Kalb Genetics
vállalatot, az ország második és a világ kilencedik legnagyobb vetőmag-társaságát,
valamint a Delta and Pine Land-et, az ország legnagyobb gyapotmag-társaságát.
Ez utóbbival a Monsantóé az ország gyapotmagpiacának 85 százaléka.
A társaság más országokban is
agresszívan terjeszkedik, bekebelezve a nagy cégeket. 1997-ben a Monsanto
megvette a Sementes Agroceres RT.-t, Brazília vezető vetőmagtársaságát,
amelynek részesedése a helyi piacon 30 százalék. Idén a brazil szövetségi
rendőrség vizsgálatot folytatott 200 zsák transzgén szójabab állítólag
törvénytelen behozatala ügyében, amelynek egy része a Monsanto argentínai
leányvállalatától származott. A brazil törvények szerint idegen transzgén
terméket csak egy karantén időszak után szabad behozni, ha megvizsgálták
a helyi növényvilágra gyakorolt esetleges hatásának a lehetőségét és annak
megelőzését. Kanadából 1997-ben a Monsantónak vissza kellett szállítania
60 ezer zsák genetikailag módosított repcemagot (canolát). Nyilvánvaló
módon egy szállítmány Roundup-ellenálló mag olyan beültetett gént tartalmazott,
amely különbözött a megvizsgált és fogyasztásra alkalmasnak tartott magoktól.
Shapiro, a hírnévteremtő
Áttekintve ezt a hosszú és aggasztó
történetet, könnyű megérteni, hogy a jól értesült polgárok szerte Európában
és az Egyesült Államokban miért vonakodnak attól, hogy megbízzanak a Monsantóban,
ha élelmiszerük és egészségük jövőjéről van szó. A Monsantót nem zavarja
ez az ellenszegülés. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy erős hirdetési
hadjáratukkal, például Nagy-Britanniában, vagy New Yorkban a természettudományi
múzeum biodiverzitási kiállításának támogatásával és még hasonló akciókkal
bizonyítsák, hogy zöldebbek, becsületesebbek és előrelátóbbak, mint a bírálóik.
Az Egyesült Államokban a Clinton-kormány
legmagasabb beosztású embereinek a támogatásával igyekeznek alátámasztani
a jó hírnevüket és befolyásolni a politikát. 1997 májusában Mickey Kantort
beválasztották a Monsanto igazgatótanácsába. Nevezett Clinton 1992. évi
választási küzdelmének az építésze volt, majd az Egyesült Államok kereskedelmi
képviselője Clinton első kormányzati szakaszában. Marcia Hale, korábban
az elnök személyi tanácsadója, Nagy-Britanniában lett a Monsanto képviselője.
Al Gore alelnök, aki jól ismert az Egyesült Államokban a környezetvédelemmel
kapcsolatos írásairól és beszédeiről, az első naptól kezdve a biotechnológia
szószólója a szenátusban. Gore egyik fő tanácsadója, David W. Beier egy
géntechnológiai részvénytársaság igazgatója volt.
Robert Shapiro alatt a Monsanto
minden akadályt igyekezett elhárítani, hogy átalakítsa a róla mint veszélyes
vegyi anyagok szállítójáról alkotott képet egy felvilágosult, előretekintő,
a világ élelmezéséért küzdő keresztes lovag képévé. Shapiro, aki 1979-ben
ment dolgozni a Searle-höz, és 1982-ben a Nutrasweet csoport elnöke lett,
tagja az elnök kereskedelmi politikájáért felelős tanácsadó testületnek,
és egy időszakon át a Fehér Ház belpolitikai felülvizsgálatainak részvevője
volt. Saját magát úgy írja le, mint egy látnoki és renaissance embert,
akinek az a hivatása, hogy a társaság eszközeit a világ megváltoztatására
használja föl. "Egy nagy vállalatnál végzett munkának az egyedüli értelme,
hogy az képessé tesz bennünket valóban fontos és széles skálájú dolgok
elvégzésére", mondotta egy beszélgetés során, amelyet a Business Ethics
című lap újságírójával folytatott. A lap az Egyesült Államokban a "társadalmilag
felelős üzlet" elnevezésű mozgalom iránymutatója.
Shapiro kevés illúziót táplál
magában a Monsanto tekintélyével kapcsolatban, s rokonszenvvel szólt a
vállalat több alkalmazottjának dilemmájáról, akik szomszédságában a gyerekek
összerezzennek, amikor rájönnek, hogy az illető hol dolgozik. Nagyon szeretné
megmutatni, hogy rendszeres változást akar, és elhatározta, hogy vágyaival
a vállalat céljait szolgálja, miként a Harward Business Review számára
elmondta: "Nem az a kérdés, hogy vannak-e jó és rossz fickók. Nincs értelme
azt állítani, hogy »Ha ezek a rossz emberek kiszállnak az üzletből, akkor
a világ nagyszerű lesz.« Az egész rendszert meg kell változtatni; itt a
nagy alkalom rá, hogy újra feltaláljuk."
Természetesen Shapiro újra föltalált
rendszerében az óriásvállalatok nemcsak, hogy tovább léteznek, hanem egyre
nagyobb ellenőrzést gyakorolnak az életünk felett. De azt mondják nekünk,
hogy a Monsanto megújult. Bezárták az ipari vegyészeti részlegüket, és
jelenleg arra kötelezték el magukat, hogy a vegyi anyagokat "információkkal"
helyettesítsék, genetikusan módosított magvak és a biotechnológia más termékeinek
az alakjában. Ez elég ironikus helyzet egy vállalat számára, amelynek legjövedelmezőbb
terméke egy gyomirtó. És valószínűtlen helyzet egy olyan társaság számára,
amelyik arra törekszik, hogy perekkel félemlítse meg a bírálóit, és elnyomja
a bírálatot a lapokban.
A Monsanto legutóbbi éves jelentése
azonban világosan bizonyítja, hogy nagyon jól megtanulták a megfelelő bűvszavakat.
A Roundup nem gyomirtó, hanem talajművelő és talajpusztulást gátló eszköz.
A genetikailag módosított növények nemcsak a Monsanto haszna érdekében
léteznek, hanem a népességrobbanás kérlelhetetlen gondjának a megoldását
jelentik. A biotechnológia célja nem az, hogy minden élőből árucikket csináljon,
olyasmit, amelyet vesznek, eladnak, hirdetnek és szabadalmaztatnak, hanem
az "árutlanítás" előhírnöke: az egyszerű tömegtermeléssel előállított árucikkek
helyettesítése fajlagos, rendelésre készült termékekkel. Ez a magasabbrendű
Újbeszéd.
Végül is el kell hinnünk, hogy
a Monsanto támadó terjeszkedése nem pusztán vállalati pökhendiség, hanem
egyszerűen egy természeti tény értékesítése. A Monsanto évi híradójának
az olvasóit arról tudatják, hogy mekkora hasonlóság van a DNS azonosított
bázispárjainak gyors növekedése és az elektronikai iparban látható hatványozott
miniatürizálás irányzata között, amelyet először a hatvanas években észleltek.
A Monsanto ezt az általa "biológiai tudás"-nak nevezett hatványozott növekedést
egyszerűen "Monsanto-törvénynek" nevezi. Ezzel mintegy előre jelzik a Monsanto
állandó világméretű hatványozott növekedését.
Azonban a műszaki eredmények
növekedése nem egyszerűen "természeti törvény". A műszaki eljárások nem
társadalmi erők, nem semleges "eszközök" a vágyaink kielégítésének a szolgálatában.
Sokkal inkább társadalmi intézmények és gazdasági érdekek termékei. Ha
egyszer a műszaki fejlődés megindul egy irányban, annak a következményei
sokkal szélesebbek, mint a megalkotói valaha is megjósolták volna: minél
hatalmasabb a technológia, annál mélyebbek a hatásai.
A hatvanas és hetvenes
évek úgynevezett zöld forradalma például átmenetileg növelte a termények
hozamát, ugyanakkor a termelőket világszerte egyre jobban függővé tette
a vegyszerek alkalmazásától. Ez erőszakosan
eltávolította az embereket a földjeikről, és sok országban aláásta azt
az alapot, amely évezredeken át fenntartotta a népességet: a talaj,
a felszín alatti vizek és a társadalom alapjait. Ez a nagyméretű kizökkentés
váltotta ki a népesség növekedését, a városiasodást és az elnyomorodást,
amely a nyomor és éhezés újabb körét idézte elő.
A Monsanto és a többi biotechnológiai
társaság által ígért "második zöld forradalom" még nagyobb mértékben fenyegeti
a hagyományos földhasználatot és a társadalmi viszonyokat. A Monsanto és
a biotechnológia elutasításakor nem szükségszerűen önmagában a technológiát
vetjük el, hanem arra törekszünk, hogy a beavatkozások életellenes eljárásait
helyettesítsük, ellenőrizzük és egy eredeti ökológiai technológiából húzzunk
hasznot, amely tiszteletben tartja a természeti mintázatokat, fenntartja
az egyén és a közösség egészségét, a földre alapozott közösségeket, és
emberi léptékek alapján működik. Ha hiszünk a demokráciában, akkor joguk
van megválasztani a közösség számára legjobb eljárásokat, és ne azt tegyük,
amit a Monsantóhoz hasonló felelőtlen vállalatok rólunk elhatároznak. A
kevesek meggazdagodását célzó technológiák helyett a tevékenységünk alapja
az emberi közösségek és a természet közötti nagyobb összhang reménye legyen.
Egészségünk, táplálékunk és az élet jövője a Földön van most a mérlegen.
Vizsgáljuk hát meg a Monsanto
élenjáró termékeinek valódi természetét, az egészségünkre és a világ környezetére
gyakorolt hatásait.
Fordította:
György Lajos
Forrás: The Ecologist,
1998 szeptember/október
Jegyzetek
-
A nagy PCB-k vízben gyakorlatban
oldhatatlanok, tehát a tengervízbeli szintjét a benne lebegő mikroszkopikus
lények lipoidtartalma szabja meg. Így érthető a 48 milliós arány. (A ford.
megjegyzése.)
-
A fordító megjegyzése: A szerző
felületesen használja a dioxin megjelölést -- számos izomér létezik. Bővebben
lásd pl. Élet és Tudomány, LII. 11. p. 326. 1997.
|